*
1.
Lefénymásollak,
hogy sokáig
maradj
és ne légy
hajléktalan,
ha
feltapad
a Nap
az égbe
a szürkeség
Telébe.
2.
Napnyeste
szürkeségben
illant el
az illatod,
éjjelente
holdsugárban
Rád lesnek
a bútorok.
Ím a titkom.
őrzöm mindazt,
mit emléked
itt hagyott,
akár téli
esőzáporok
elmossák,
mi megfagyott.
3.
Ködből léptél
ki a fényre
vágyad szelekről
mesélt…
Mozdulatod
lerajzolom,
hisz károg
már
a
Tél.
4.
Szemed tükrét
csillag őrzi
zöldül egyre
fent az Ég
rávetődik
a betonra,
s mint egy
álom
színesít.
Mocsár Gáborné Fehérvári Judit
Legutóbbi módosítás: 2010.02.07. @ 23:31 :: M. Fehérvári Judit