az élet (morbid humora) hozta így,
mit is tehetnék, ha az álombeli id?gép
nem lehet enyém…?
Végtelen…
Nem járunk mi együtt… (kéz a kézben)
mint két bohém kiskamasz
– táskámat sem cipeled nékem –
mégsem hagyja el ajkamat panasz.
Egy elkésett találkozó a miénk,
az élet (morbid humora) hozta így,
mit is tehetnék, ha az álombeli id?gép
nem lehet enyém…?
Némán viselem e küzdelmet,
köszönve minden veled töltött percet.
Mikor ölelsz vagy csókolsz
– olyankor mennyire kérem –
az id?t légy szíves állítsd meg nékem.
Életemb?l soha-többé nem hiányoznál,
minden éjjel varázst, mellettem álmodnál.
Nem járunk mi együtt… (tudom)
mégis, különös kapocs a miénk:
több mint szeretet és barátság,
több mint szerelem és szenvedély,
akkor is él, ha elválaszt az id? és a tér.
Ha karod nem simít, ajkad nem csókol,
ha kezed nem fogja kezemet,
csillogó szemed öleli vágyódó szememet.
Ha tekintetünk sem ölelkezik,
s mosolyod elbújik a messzeségben:
egy láthatatlan hullám az éterben,
mi hozzáköti életedet életemhez.
2010. február 19-21.
———————————————————-
Kedves Edina, ez most nem nyert. Sem a téma, sem a megoldása nem sikerült.
Er?ltetett rímek (rengeteg ragrím), közhelyek, rossz képi megoldások jellemzik
alapvet?en ezt az írást…
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:58 :: Nagy Edina Holdsugár
