Talán a fák is fájják a telet,
poshadó, korhadt, vén avar felett
hajlanak halkan haldokló hóra,
elnéptelenedett utcák szegélyén
hátradőlve, ringatózva.
Az enyészet hasonló,
pecsétje álnok,
fehér égfoszlányok
pelyhet hintenek,
mégis kilóg a szemét,
– kéne valami elcsépelt,
pozitív beszéd.
Telel a város, tompa zajt szitál,
didergők szemére ráfagy a fény,
de vérükben rügy fakad.
Legutóbbi módosítás: 2010.02.02. @ 18:04 :: Péter Erika