Apám, hogy meghaltál, szokatlan volt t?led,
mert hogy számoljak el a délutánjaimmal,
amikor ugyan nem vagy itt, de elgondolhatom,
mint oldod meg bajom, ha este elmesélem neked;
egy ideje anyámmal is így vagyok, pedig t?le
csak jöttek rendületlenül a telefonos hogyvagyok,
a mindenki jól van, a kutya is, macska is, pedig
tudod, a macskával hogy vagyok, mert nagyanyám
vérmérgezésben egy dög miatt; pedig a gyerek-
elhajtás nem sikerült, az volt az a macska.
Meg két húgommal is így vagyok, tán öccsel,
mert leltározza az ember így, utólag a meg sem
születetteket, akár a maga ötjét, akiknek esélyt
sem adtam az életnyi válsághoz, amelyben
lekopírozzák az egykor megtörténteket, amúgy
alkatuknak megfelel?en, meg a szüleiknek,
meg az álladalomnak, meg a Jóistennek, s ha
szerencséjük van – talán még maguknak is.
Legutóbbi módosítás: 2010.02.28. @ 18:32 :: Petz György