Hívsz, kezed nyújtod felém, vársz, de én elgondolkodva fogadom.
Szám szegletében csepp mosoly bujkál – azok a gyönyörű napok!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Eltűntek a csillagok, kiürült kristály pohár – a varázsitalos.
Diónyi kis parázs nem ad testet elborító forróságot.
Töprengek: a tervezett édes órák mit jelentenek?
Nevetésünk nem veri fel többé az utca csendjét.
Házak ablakai sem hunynak pirongva szemet.
Párna nem fogja többé sikoltó hangomat,
testem sem feszül soha tested alatt.
Néha-néha eszembe jutsz…
De esténként,
csak
mint
egy
szép
díszes
kehelyben
gyönyörködöm
múlt szerelmünkön.
*************************
Legutóbbi módosítás: 2010.02.06. @ 23:10 :: Pulai Éva
