Az asszony törökülésben ült az ágyon. Előtte tálcán pattogatott kukorica, gyümölcs, üdítő.
— Lajos! Nem láttad a távkapcsolót? — kiáltott férjének a konyhába. — Gyere már, mindjárt kezdődik!
A mikróban még egy adag tengeri pattogott. Lajos arra várt, hogy végre kész legyen, és ő is helyet foglalhasson felesége mellett. — A párna alatt van! — kiáltotta élete értelmének. Kibontotta a zacskót, a kukoricát tálba öntötte, felkapta az asztalra odakészített szendvicseket, és besietett a szobába. Lerúgta papucsát, és befészkelte magát az ágyba.
— Kezdődik! — sikkant a nő, és egy egész marok kukoricát tömött a szájába.
— Ma a piros csapat fog győzni! Fogadunk? — kérdezte a férfi, és meghúzta a sörösüveget.
— Kikapcsoltad a mobilt?
— Aha.
Rövid szignál után a narrátor szól a sok millió rajongóhoz.
— Hölgyeim és uraim! Ez itt a Nagy Nézés! Önök a Trutyi Tévé valóság sóját látják! A Nagy Nézést a Napszemüveg és a Kontaktlencse támogatja!
Ismét zene, majd a képernyőn feltűnik a gazdagon berendezett villa.
A vörös csapat három tagja, vörös melegítőben, vörös jambósapkában a konyha asztal körül ücsörög. Feltűnően rossz kedvük van.
— A vörös csapat az eddigi összes párbaját elvesztette! — mondja a narrátor. — Már nem néznek egymásra! De a harc folytatódik! A legfontosabb kérdés: a játékosoknak maradt e bizalmuk, edzőjük felé? Mert egy játékosnak ma este ismét mennie kell! Ez itt a Nagy Nézés! A Trutyi Tévé valóság sója!
Ismét zene, majd a narrátor folytatja. — Péter tegnap összeomlott!
— Na ugye! — suttogta az asszony egy fél méteres kolbász társaságában. Én megmondtam, hogy Péter nem fogja bírni! Igazam volt?
— Aha — dünnyögte a férfi, és felhangosította a készüléket.
Péter zokog bele a kamerába. — Ez nem igaz! Nem lehet igaz! Nem láttam semmit! Minden összefolyt! Azt hittem látom, közben nem láttam! Az edzőm azt mondta: ott van, nézzem! Én néztem, de nem láttam! Ha láttam volna, akkor tovább nézem! Higgyétek el! De hiába néztem, nem láttam.
— Nyugi! — mondja a mellette ülő csapattárs, Gizi. — Ma minden könnyebb lesz! Azt mondta az edző, ma lefelé nézünk.
— Ahhoz, hogy lefelé nézzünk, fel kell mennünk! — okoskodik a másik csapattárs, Csaba. — Megértettétek? Fel kell men-nünk!
A kamera totálban mutatja a három megtört versenyzőt, akik nagyon szomorúak.
— Jaj, Istenem! Mi lesz ma itt! — sóhajtott fel a nő izgatottan.
— Péter kiesik! — állapította meg a férfi — Fogadunk?
Közben a vörös csapat edzője beszél.
— Megtudják csinálni — jelenti ki magabiztosan. — Ez egy jó csapat! Amikor tegnapelőtt néztek, azt hittem tegnap már nem fognak nézni. És mégis megcsinálták!
— Van még ücsi? — kérdezte a nő, szemeit le nem véve a készülékről.
Lajos töltött egy pohár kólát, ittak.
A kamera a kék csapatot mutatja. Ők a változatosság kedvéért kék melegítőbe, és kék jambósapkába öltöztek.
— A kék csapatban Gábor és Béla összeveszett — mondja a narrátor. — Tegnap Gábor hátranézett, ami tilos. Ezért az edző nagyon mérges lett, és megbüntette csapatának tagjait. Egy órán keresztül csak egymást nézhették.
— Nem voltam biztos benne — mondja Gábor. — Azt hittem rosszul látom. Azért néztem hátra. Persze, ezt észrevette az edző, és berágott! Béla is kiabált velem, sőt, Zsóka is! Rosszul esett. Sokszor kihúztam őket a szarból, és most üvöltöznek velem! Vasárnap is. Én néztem egyedül! Azzal nyertük meg a párbajt. Most meg!
— Kemények vagyunk vele! — mondja Gábor. — Nem akarjuk, hogy még egyszer előforduljon, hogy hátrafordul. Pedig Gábor nagyon szívós! Akkor is néz, amikor más már nem néz!
— Nem akartam összeveszni vele! — mondja Zsóka. — De nagyon berágtam, amikor hátranézett! Igaza van az edzőnek! Megérdemeltük a büntetést.
A kék csapat is nagyon szomorú.
— Sajnálom a Gabit! — mondta a férfi. — Szimpatikus krapek! És valóban eddig ő nézett a legtöbbet.
— Szerintem meg a Zsóka — jelentette ki az asszony. — De pszt! Mert mindjárt néznek!
— Ez egy jó csapat! — mondja a kék csapat edzője. — Gábor is, Béla is, nagyon elszánt! Húzzák magukkal Zsókát! Pedig Zsóka nem tud sokáig nézni. De felnő a feladathoz. Tudom, hogy meg tudják csinálni!
— Nemsokára az utolsó nézés következik — mondja a narrátor —, mert ma este valakinek mennie kell! Vajon ki lesz az? Önök a Trutyi Tévé valóság sóját, a Nagy Nézést nézik!
— Péter! — mondta izgatottan a nő.
— Gábor! — jelentette ki magabiztosan Lajos, és még egy szendvicset tömött a szájába.
A képernyőn feltűnik a piros csapat. Izzadnak, mint a ló. Fekvőtámasz! Lihegnek, az edző üvöltözik. — Nézd! Nézzétek! Ott! Látjátok? Most nézzétek! Fekvőtámasz! Úgy nézzétek! — lehajol Péter mellé, a fülébe kiabál. — Gyerünk Péter! Megtudod csinálni! Most nézd!
Csaba összeomlik, sír. — Nem látom! Összefolyik minden! — zokogja. — Nem látom!
— De látod! — ugrik mellé az edző, fanatizálja. — Látnod kell, ha nézed! Nézed te egyáltalán?
— Nézem! Nézem…, és látom! — üvölt fel Csaba. — Látom!
Felugranak, összeölelkeznek, üvöltöznek. — Megcsináltuk! Megcsináltuk!
— Na ugye! — ugrott fel izgatottan Lajos. — Na ugye!
— Még nincs vége! Még nincs! — mondta az asszony, és izgalmában lerúgta magáról a takarót. — Hu, de meleg van itt!
A kék csapat nyugágyakban ücsörög, teáznak.
— Most nézzétek! Ott! — mutat a távolba az edző. — Látjátok?
— Igen, igen! — suttogja Zsóka. — Nézem és látom!
— Semmit sem látok! — dörzsöli szemeit Béla. — Hiába nézem, nem látom! Uram-atyám, semmit sem látok!
— Szögbe nézz, ahogy mutattam! — üvölt rá az edző.
Gábor és Béla kiugrik a nyugágyból, előrehajolnak, és szögbe néznek.
— Fantasztikus! Nagy vagy mester! — kiált fel Gábor. — Ha így nézem, akkor látom! Jól látom!
— Látjuk mindketten! — ujjong Béla. — Sikerült!
Ők is összeborulnak, ünneplik magukat.
— Most ugrik majd a majom a vízbe! — mondta Lajos.
Felesége izgatottan fészkelődött az ágyban. — A kékek nyernek! — mondta magabiztosan.
A képernyőn feltűnik a nagy, közös terem. Villognak a fények, dübörög a bíztató taps. A kamera a szemészeten rendszeresített táblát mutatja. Rajta jó nagy betűk és számok.
— A mai párbajt jobb időeredménnyel a piros csapat nyerte! — kiáltja a képbe besétáló műsorvezető. — De most eljött a Nagy Nézés ideje! A nagy megmérettetés ideje! Mert ma egy játékosnak mennie kell! Első nézőnk a piros csapatból, Péter!
Péter a dobogóhoz sétál, felkapaszkodik rá. A műsorvezető pálcájával mutatja az első betűt. Péter sokáig nézi, majd rávágja. — Á!
— Jó! — üvölt fel a műsorvezető. A többiek örülnek, nehezen kiáltja túl az őrjöngést. — Most következik a kék csapatból Gábor.
— Bé! — mondja Gábor a dobogón állva.
Őrjöngés, taps.
— Ezt nem hiszem el! — kiáltott fel az asszony! — Nem hiszem el!
— Rohadt izgalmas! — mondta a férfi, és cigarettára gyújtott.
— Gyere Béla, gyere! — mondja a műsorvezető. — Csak nyugodtan, sikerülni fog!
— Bé! Nem! Cé! — javít Béla, és ha lehet, még nagyobb az ováció, mint eddig.
— Jó, elfogadom — harsog a műsorvezető —, mert időn belül javítottál! — Hatalmas hangzavar támad. — Nyugodjatok meg! Nyugodjatok meg! Nézzük, mit tud Csaba!
Csaba magabiztosan vágja rá. — Ká!
— Ez is jó! — kiált a műsorvezető. — Nagyon izgalmas a mai este kedves nézőim! Eddig minden versenyzőnk jól látta, jól nézte! De most következik Zsóka! Gyere Zsóka, gyere!
— Jé — mondja Zsóka bizonytalanul.
— Nem. Sajnos nem! — mondja a műsorvezető sajnálkozva. — És… nem javítottál időn belül. Zsóka! Sajnos távoznod kell!
A teremben néma csend támad. Zsóka zokog. A kék csapat összeomlik, sírnak. A piros csapat boldog. Míg a háttérben a csapatok búcsúznak Zsókától, addig a képernyőn feltűnik a két edző.
— Éreztem, hogy Zsóka lesz az — mondja a piros csapat trénere. — Egész héten bizonytalanul nézett. Engem is, mást is. Mintha megrendült volna a bizalma saját magában. Nagyon sajnálom, mert jó versenyző volt!
— Én azt hittem Gábor esik ki — mondja a kék csapat mestere. — Miért gondoltam így? Gábor nagyon furán néz. Lentről felfelé. Sunyin. Nem hittem volna, hogy meg tudja csinálni. Sajnálom Zsókát! Igazi versenyző volt. És úgy tudott nézni, ahogy kevesen néznek. Tényleg sajnálom.
A kamera különféle bejátszásokat mutat, a narrátor búcsúzik a nézőktől.
— Ma, Zsóka esett ki kedves nézőim! De a Nagy Nézés folytatódik! Újabb néznivalókkal, újabb tragédiákkal, újabb kemény héttel! Már csak öten néznek! Vajon ki néz tovább? Péter? Aki egyszer már összeomlott! Vagy Gizi, aki rövidlátó létére hosszan néz? Vagy Csaba, aki tudományosan néz? Vagy Gábor, aki egyszer már hátranézett? Vagy Béla, aki keményen néz? Holnap megtudhatják! Ez itt a Nagy Nézés! A Trutyi tévé só műsora! A viszont látásra!
— Hu! Ezt nem hittem volna! — nyújtózott Lajos, és lehúzta maradék sörét, ami a nagy izgalmak közepette felmelegedett.
— Holnap folytatódik! Szuper! — ujjongott az asszony. — Lesz még valami?
— Valami színház vagy mi, a királyin. A másikon meg valami tudományos franc. Hülyeség. Aludjunk.
— Más?
— Semmi. Na, jóccakát!
Ezzel kikapcsolta a tévét, és egymásnak hátat fordítva elszenderültek.
Legutóbbi módosítás: 2010.02.16. @ 12:00 :: S. Szabó István
