Személyautó poroszkált a poros, falusi úton. A férfi lazán fogta a kormánykereket. Hol az utat, hol a járdát fürkészte. Lassan haladt, mintha keresne valamit, vagy valakit. A sarkon feltűnt egy biciklis rendőr. Leszállt a kerékpárról, és magasra tartott jobb kezével, megállást parancsolt az autósnak.
— Jó napot kívánok! — lépett a rend őre a letekert ablakhoz. — Száguldunk, száguldozunk? — kérdezte.
— Harmincöttel jöttem, kedves biztos úr! — mondta a férfi. — Az nem száguldás!
— Hogy mi a száguldás, azt én döntöm el! Világos?
— Persze uram, világos! — hagyta rá a férfi. — Nézze…
— Tehát beismeri! — vágott közbe a rendőr. — Összefoglalom az eseményt! Ön, a harmincas tábla mellet száguldott el harmincöttel! Ez kérem, szabálysértés! Kérem a jogosítványt és a forgalmit.
Az autós a kesztyűtartóban kotorászott.
— Tessék biztos úr, itt van minden — mondta kis idő múlva.
A rendőr körbejárta a kocsit, közben az iratokat lapozgatta.
— Ivott? — kérdezte.
— Egy kortyot sem.
— Biztos? Mert megérzem!
— Biztos.
— Szerencséje van, hogy kifogytam a szondából! Na, szálljon csak ki az autóból! — intett a férfinak.
Kelletlenül szállt ki a kocsiból. Nyújtózott egyet, majd a rendőrhöz fordult.
— Biztos úr! Azt nem értem, hogy miért van ott harmincas tábla? Se zebra, se iskola! Akkor miért?
— Hogyhogy miért? — fortyant fel a rend őre. — Látszik, hogy nem idevalósi! Elmondom magának! — körülnézett, lejjebb vette a hangját, szinte suttogott. — Azért kedves uram, mert ott — mutatott az egyik épületre —, abban a házban lakik a Manyi néni!
— Kicsoda?
— A Manyi néni!
— Az meg ki a fene? Valami vajákos? — gúnyolódott a férfi.
— A polgármester úr édesanyja.
— És azért van ott az a tábla, mert ő ott lakik? — kérdezte hitetlenkedve az autós.
— Persze. Már nagyon öreg szegény. A járás is nehezen megy neki — magyarázta a rendőr. — Tudja, olyan izével…, olyan járókerettel vagy mivel megy át az út túloldalára.
— De hát, nincs is ott semmi! — mondta csodálkozva a férfi.
— Nincs — jelentette ki a rendőr.
— Csak a pusztaság!
— Az.
— Akkor minek megy át?
— Hogy utána visszamenjen. Tudja milyenek az öregek!
— Tudom — mondta a férfi. — De akkor sem kéne ide az a tábla, nem igaz?
— Dehogynem! — ellenkezett a rend őre. — Hisz van olyan nap, amikor háromszor-négyszer is átmegy.
— Ez agyrém! — mondta a férfi. — Na, jól van, büntessen meg, aztán hadd menjek! Sietek!
— Harmincezer forint.
— Hu, az sok!
— Mindjárt gondoltam — nyugtázta a rendőr. — Na, lássa, kivel van dolga, és hogy ne mondja, hogy mi itt vidéken szívtelenek vagyunk, legyen tízezer, az alapítvány részére. Ha ezt kifizeti, akkor nincs büntetés. Na?
— Milyen alapítvány?
— Manyi néni megsegítésére alapítvány. A kuratórium elnöke, maga a polgármester úr. Itt a csekk! — nyomta a férfi kezébe a sárga papírlapot.
— Köszönöm! Nagyon hálás vagyok! Hogy tudom elhagyni a falut?
— Jobbra is, balra is! Ha jobbra fordul, akkor vigyázzon — intette őt a rendőr —, mert ott rögtön lesz egy húszas tábla a kocsma előtt! Tudja délután négy és este nyolc között az út szélén szokott fetrengeni a jegyző édesapja, azért a forgalomkorlátozás.
— És mi van balra? — kérdezte az autós, és az volt az érzése, hogy egy magánkirályság területére érkezett.
— Hatvanas tábla! Iskola! Persze, gyorsak a srácok! Futnak, ugranak, hipsz-hopsz és már ki is térnek, de azért vigyázzon!
— Na és egyenesen?
— Az a legtutibb! — csettintett nyelvével a rendőr. — Ott mehet százzal is!
— Az jó!
— Ott lakik a Sumák képviselő úr elvált felesége és anyósa! A két a szemét! Képzelje! Mindenéből ki akarják forgatni szegény képviselő urat! A százas táblát a képviselő úr rakatta ki. Fantasztikus összeköttetései vannak.
— És mi van, ha megfordulok? — kérdezte az autós.
— Nézze uram! Manyi néni pont most megy át a túloldalra. Ma már harmadszor. Ha elüti, engem kirúgnak! Ha megáll, és rákiabál, hogy mit piszmogsz te vén banya, akkor is kirúgnak — összekulcsolta két kezét. — Uram! Kérem? Menjen egyenesen!
— Százzal? — kérdezte a férfi.
— Aha! — mondta örömmel. — Nézze csak! Most áll be a városi busz! Ezzel szokott hazajönni a két némber! Nekem meg két gyerekem van, és ugye a jutalom! Kérem?
Kezet fogtak, a férfi beugrott a volán mögé. A másik ülésre dobta a csekket, indított, gázt adott.
A hosszantartó rendőrségi vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a balesetet, a két elhunyt gyalogos figyelmetlensége okozta.
A balesetben szerepet játszó autós — hogy megtalálja lelki békéjét —, kedvezményes áron jutott telekhez, bizonyos Sumák képviselő úr által.
Manyi néninek gyönyörű temetést rendezett az alapítvány. Őt egy, a szabályokra fittyet hányó kamion taposta halálra. Mindez akkor történt, amikor a rendőrt — a buszmegállóban történt baleset során nyújtott, gyors és szakszerű intézkedése jutalmául — a városházán megjutalmazták és előléptették.
Az önkormányzat most azért lobbizik a fővárosban, hogy a falu kapjon még egy rendőrt, mert ha az egyik nincs szolgálatban, még mindig ott a másik, aki a Manyi néniről elnevezett múzeum előtt posztolhat.
VÉGE
Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy a múzeumot Manyi néni házából, vagyis a polgármester úr szülőházából alakították ki.
MOST VAN VÉGE
Legutóbbi módosítás: 2010.02.18. @ 14:49 :: S. Szabó István