— Na vigyázzá’ má’ — esett neki a söntésbe belépő fiatalembernek a svájcisapkás, részeg fickó. — Nem látod, hogy jövök…!… Megyek… hukk.
A fiú eltolta magától, és hunyorogva nézet szét a dohányfüstös, zajos helységben.
— Na mi van, Miska! Hazajöttél? — kiáltott neki a kocsmáros, és intett, hogy jöjjön közelebb.
— Feri bátyám! — szólt a fiú a pultnak támaszkodva. — Nem látta az öreg Sibriket?
— Itten van valahol! — nézett körül a kocsmáros. — Az elébb adtam neki sert. Ottan van a! A sarokba’! — mutatott a füstön túl.
A fiú megbiccentette a fejét, és elindult.
— Köll egy sör? — kiáltott utána a kocsmáros.
Intett, hogy jöhet, aztán megállt az asztal előtt. Az öreg Sibrik felemelte fejét, vaksi szemekkel bámulta.
— Janó bátyám! Ehun vagyok a! — mondta Miska, és leült az egyik székre.
Az öreg hol a korsót bámulta, hol a fiút.
— No! — mondta sok idő múlva.
— Megjöttem!
Megint hallgattak. A kocsmáros két sört hozott, letette az asztalra.
— Pogácsa köll? — kérdezte.
— Pacal nincs? — nézett rá Miska.
— Beteg a Gizi. Nem főz!
— Akkor jó a pogi — mondta a fiú, és meghúzta a korsót.
A kocsmáros visszament a pogácsáért, ők ketten megint hallgattak.
— No! — mondta megint az öreg Sibrik, a fiú arcát vizslatva.
— Megnősültem!
— Az… jó — mondta vontatottan az öreg.
— Osztán… elhagyott az asszony.
— Az… még jobb — csettintett a vénember, és letörölte ajkáról a sörhabot. — Jobb későn, mint soha — állapította meg nagy bölcsen.
— Osztán… — folytatta a fiú — kirúgtak a munkahelyemről! Egyik reggel meg kopogtattak az ajtómon, oszt letartóztattak. Bent voltam két hónapot, amikor rájöttek, hogy tévedtek. Közben meghalt a muter, a lakásomat meg lenyúlta a lakásmaffia. Volt egy Trabantom, abban aludtam, míg el nem lopták. Csavarogtam. Elütött a villamos, az intenzíven feküdtem négy hónapot. Közben ellopták az irataimat és a ruháimat. Amikor felépültem, befogadtak a hajléktalanszállóra, de késelésbe keveredtem, megint lecsuktak. Odabent két felgyúrt barom megerőszakolt. Amikor szabadultam, akkor mondták, hogy HIV pozitív vagyok. Úgyhogy, hazajöttem.
Megint ittak, hallgattak. Miska cigarettára gyújtott, kifújta a füstöt, aztán mesélt tovább.
— Anyám házában akartam lakni, de tavaly belevágott a villám, oszt leégett. Úgyhogy kint aludtam a határban. Reggelre ellopták a biciklimet. Most gyalog jöttem.
Az öreg bajuszát pödörve nézte a sovány arcot, majd megint ivott egy pofa sört.
— A nővérem azt hitte meghaltam — folytatta a fiú —, oszt elherdálta az örökségemet. Most itt állok betegen, munka és pénz nélkül. Mit tanácsol Janó bátyám? Mit csináljak?
Ismét hosszú csend következett. Az öreg Sibrik a korsót kocogtatta piszkos körmeivel. Gondolkozott. Sok idő múlva, lassan, vontatottan, fejét csóválva szólalt meg.
— Hát Miska…! Kösd föl magad!
— Megpróbáltam Janó bátyám! Hogyne próbáltam volna meg! — kiáltott fel a legény.
— Oszt?
— Leszakadt!
— A kötél?
— A kötél.
Megint hallgattak, az öreg igyekezett megemészteni a hallottakat. Nagy sokára szólalt meg ismét.
— Szerencsés fickó vagy!
— Az.
Koccintottak, és gondolataikba mélyedve ültek tovább egymással szemben.
Legutóbbi módosítás: 2010.02.03. @ 13:00 :: S. Szabó István
