Nincs még elég a tankok mosolyából
A hernyótalpakon sikoltó félelemből
Golyókon süvítő halálból
Szögesdrót ketrecekből
Térdre rogyó templomokból
A romok halmazából
Nem elég a győzelem
A fanatizmusról lerobbantott tudatot
Pacifikálni kell
Lehetőleg olcsón
Kis veszteséggel
Elszabadultan szabadítanának
Felszabadítanának
Tábornokokat politikusokat gondoktól
Megszabadítanának
Az olcsó terminátorok
Mert nem fáradnak félnek
Nem remeg kezük:
Nyolcszáz méterről is pontosak
Nem zavarja őket lelkiismeret
Hideg vagy meleg
Sem a bajtársak elveszítése
S ha elesnek
Nem sírnak utánuk
Árvák özvegyek
Ám most még ők sem lőhetnek nyugodtan
Harcképtelenekre
Sebesültekre
És arra ki
Megadja magát
De a tudomány fejlődik
A jogászok bizakodnak:
A robotok rövidesen különbséget tudnak tenni
Civilek és terroristák
Valamint az emberi vér és a
Paradicsomszósz közt
Koldusnak kenyeret vet és
Szaporodik az ember
Miközben a világ embertelenedik
Az apokalipszis lovasai nyergelnek
Az angyalok trombitáikat tisztítják
Isten meghajol a színpadon
Lucifer behúzza a függönyt
Ahol demokrácia van
Ott választás is
De a szavazófülkékben
Nem duruzsolnak Cassandrák
Ott nem kell az acélszörnyek pofájába nézni
S a polgárok otthon a médiacsákányoktól lobotomizáltan
Nyugodtan nyúlhatnak
A következő üveg sörért
Legutóbbi módosítás: 2010.02.06. @ 09:48 :: Schmidt Tibor
