Mottó: “Álmaink a valóság része,
s a valóság része álmainknak”
Én meghalnék
fogyó álom-Holdként,
hogy megszülhessen Anyám.
Ő meg feltámadna értem, tudom,
hogy forró ölében kihordjon
szétporladt hullócsillagokból
vajúdón feleszmélve, mint rég,
hol az öröklét
csak tűnő varázs,
a hit villódzó tükörjátéka volt.
Engem vinne,
őt hozná a vágy.
Az Isten is elkísérne
megkönnyezve minket,
ahogy őt kísérték végig a Golgotán.
Találkoznánk ketten félúton.
Én meg az Anyám.
Én félig itt,
ő félig odaát
egy megosztott halál-létben,
ahogy anya fiával osztozhat csak,
ahol a földnek égi fénye,
az égnek földi árnya van.
Hogy elmondhassam,
megjöttem Anyám!
…s elmondhassa,
már vártalak.
Legutóbbi módosítás: 2010.02.24. @ 13:34 :: Seres László