“Élni akarsz, ne az éveket becsüld, a pillanatot…”
(Démokritosz)
Nem számvetésért
várat még a sorsom,
azt elvégzem később,
hogy ne legyen adósom.
Nem kiterítve
hív a vég tetemre
ünnepi tósztok közt,
mikor napfény temetne.
Nem érdem szerint
lobbant fel a lámpás,
hogy kísérjen létem
vak zátonyain áldás.
Nem is panaszként
hull a szó a tűzre,
hogy fogyó levegőm
a jövőt kibetűzze.
Nem odavetett
bókért dögrováson.
Kincseim magamért
kell magamból kiásnom.
Nem az életért
bár számít rám Isten.
Lombot ereszt rám, hogy
árnyával behintsen.
De elveimért
hogyha a kor büntet
s ricsajos csend a tét,
a perc akkor is ünnep,
Újjászületés.
Mikor élet s halál
hitszegőn alkuszik
meg nedveim tűfalán,
Holtsápadt végzet
ne ígérj végtelen
időt s teret. Engem
a pillanat érdekel.
Legutóbbi módosítás: 2010.02.06. @ 11:29 :: Seres László
