Virrad. Jégvirágos napfelkelte ébreszt,
Fekete-körösi gyalogséta dermeszt.
Hótaposó csizmám mérföldjáró, ócska,
vékony húron peng a Körös citerája.
A mályvádi erdő hóággal integet,
a szél jégfésűvel borzolja a telet.
A távolban, mint egy mozdulatlan szobor,
búzavetést dézsmál megriadt őzbakom.
Zizzen hócsillagos pelyhek tánca, de jaj,
sikolt a rianás, reped a jégtábla.
Dermedt fakoronán fázó fülesbagoly,
csattanó hangorkán huhogást parancsol…
Legutóbbi módosítás: 2010.02.06. @ 11:27 :: Szabó Edit Irma
