Szendrői Csaba : holdudvar

 

Remete halántékán

Egy seb

De talán inkább

Az se

Emlékezik

Szívesen vissza még

Hol tiszta lég

Töltötte tele

Vizionálta a fellegbe

Bele az ?sz

Levele festette

Túl az üveghegyen

Volt csend

Csöndben húzta

Az id?

Az anyag harangját

 

Lett nagy sötétség

A z?r

Az ?r

Valami teljesen másféle

Moraja

Áztatja filterét

A végtelen boltívek

Végtelen sora

Csak a fehér pontok

Kötöm össze ?ket

Istent rajzolok

Bel?le

Csak

Az árnyékolás lesz valahogy mindig

Rossz helyen

Vagy rossz id?ben.

 

Ne nézzetek körbe

Csak simán süllyedjetek el

Vagyok varázsolva kell

Vonaglás

A boldogság ölében

Körbeértem

Kóborlás volt

És törmelékem

Hosszú csíkban mögöttem

Mint a csiga nyála

Utam förmedvénye

A ló halála

A villany körte fénye

Rámutat

Hol buktam

S azt hol földet értem.

 

Legutóbbi módosítás: 2010.02.18. @ 21:45 :: Szendrői Csaba
Szerző Szendrői Csaba 262 Írás
Csendben akarok lenni, de csak beszélek, néha beszélni akarok, olyankor hallgat a lélek, néha tekerem a szót is, néha csak elszívom a mondókám, néha csak gitározom az izomrostjaimon, olykor kísérem is gordonkán...