Szendrői Csaba : Kasztrált vitéz

 

Vontatott vonó –

Horogra akaszt –

Rált vitéz mit néz –

El?döm a múlton –

Dómból imádkozó-

Dóm az ellen-

Kez? irányba egyre-

Megy hogy jámbor-

Júh vagyok vagy-

önvédelmileg meg-

der medve

 

nosztalgi ázom b?rig

meg se sérvesedve 

emelkedtetem

magasba

hogy a flaska

töltse

túl

pofámnyi zacskaját

a folyadék túlcsordulna

harcoljunk adj kaját

 

Nem bólintok el

Barikádozunk mindent

Semmi szomorú

Csak egy vájling mosoly

Én fogakat te gödröcskét hozol

És így egybe a kedv

A harc és a végzet

végül lehet a túlél? készlet.

 

Tartós semmi

Likvid magány

Söntés pult

Éhen halál

Szomjan eresztett

Pohárnyi keserv

Dagonyázva a szádba lehel

Loholsz tovább

Még pár sarok

Eredend?en magam vagyok

De mégis egy társ

Túl az üveg hegyen

Járnék vele

Járna nekem

 

Legutóbbi módosítás: 2010.02.04. @ 14:19 :: Szendrői Csaba
Szerző Szendrői Csaba 262 Írás
Csendben akarok lenni, de csak beszélek, néha beszélni akarok, olyankor hallgat a lélek, néha tekerem a szót is, néha csak elszívom a mondókám, néha csak gitározom az izomrostjaimon, olykor kísérem is gordonkán...