Szendrői Csaba : Reflektálva

Nem adtam neki

Azt a megrágott

Kiflivéget

Se hold se semmi

Más mi kontúrozná

A messzeséget

Barnás ráncosra aszott

Beton és oldalt tornácok

Csak a csillanó szemek fénye

De az is csak üresnek látszott

 

A világ vége

Vagy valami erre használatos szó

Hatásos belép?je

Ajakra fagyott ma hogy

A pillanat töredéke

Repül? szilánk a fénybe

Léket csapjon benne

Élesítsen a képen

 

Csukd be a szemed

Hogy ne vegyék észre

Évezredeken keresztül

Tökéletlenre tenyészte

Döglött ideák közt

Kapaszkodik egy kézbe

Sarok kövek helyett

A pálya közepén

Ez az enyém

Meg ez is az enyém

Hatfelé szét osztjuk

A milliárdnyi földet

És ajtót nyitunk a zörg?nek

Ajtót nyitunk a szörnynek

Leülünk a t?z köré

Nagyokat köpünk rá

majd kialszik a fénye

Kialszik a láng.

Legutóbbi módosítás: 2010.02.23. @ 21:33 :: Szendrői Csaba
Szerző Szendrői Csaba 262 Írás
Csendben akarok lenni, de csak beszélek, néha beszélni akarok, olyankor hallgat a lélek, néha tekerem a szót is, néha csak elszívom a mondókám, néha csak gitározom az izomrostjaimon, olykor kísérem is gordonkán...