Kinyitott kapuját
A molett szívek eldorádója
A tenyésztett érzelmek
Csecsre tapadt száján
Kicsöppen vér
És vitézek
Kart karba öltve
Kard arcba döfve
Hús húsra hajtva
Kitömött emlékek
És ideák
És feketére sült orchideák
És utolsó lehúzott hang
A porcelán heged?n
És felt?röm az ingujjam
De csak sírni sikerül
A könny
Megragad állam hegyén
elszenderül
És érzem a szerelem illatát
És érzem a volt szerelem szagát
És értem az embert bennem
És pont most mutogatja magát
és élvezni látom
barátaim hadát
A sehol semmibe tartó
Vonatot hahotázva
Kecsapos fejjel
kacagva a Mekdonáldszba’
Legutóbbi módosítás: 2010.02.21. @ 23:28 :: Szendrői Csaba
