*
Ketten ültünk egy faágon
a befagyott tó fölött,
új világot álmodtunk,
szívünk torkunkban dobogott.
Lábunkat lóbáltuk,
vágyakat szőttünk,
álmunkat próbáltuk,
a hófödte jég fölött.
Beburkolt az ifjúság.
Felelt az élet: – rianás,
hasadt a jég,
reccsent az ág,
zuhanás…
A jeges vízben kialudt a láng.
Legutóbbi módosítás: 2010.02.07. @ 06:52 :: Szulimán Eleonóra