Másfél hét telt el, mikorra a sebek végre behegedtek, s Kim állapota javulásnak indult. Claire, és Danáék hazautaztak. A következ? hétvégén engedték ki a kórházból. A körülményekre tekintettel az igazgatója engedélyezett még öt napot, amit Miamiban tölthetett. Este mindannyian összegy?ltek a szokott helyükön, Ted csatlakozott hozzájuk s megünnepelték Kim gyógyulását. Vacsora közben elmondta, hogy napokig úgy érezte, mintha egy ajtón ki-be járna. Hol érzékelte a környezetét és az ott lév?ket – bár ebben sem volt mindig biztos –, hol valamilyen más világban járt, ahol csend volt, üresség és valamiféle meleg puhaság. Talán olyankor volt lázas. Ezek a váltakozások hosszabb-rövidebb ideig tartottak. Aztán elmondta azt is, hogy Ted jól gondolta, amikor beszélt hozzá, mindent hallott és értett, de ha csak résnyire is kinyitotta, mint a penge úgy vágta szemét a fény, elviselhetetlen fájdalmat okozva. Akkor éppen ezen az oldalon volt. Aztán egy ideig újból odaát volt, és arra eszmélt, hogy Mark hangját hallja valahonnan messzir?l, majd egyre érthet?bbé vált, amit mondott neki. Néha úgy gondolta, hogy a szülei beszélnek hozzá, de nem tudta, hogy mindez megtörtént-e, vagy valamiféle lázálomban érzékelte. Megköszönte mindegyiküknek, hogy tartották benne a lelket, rengeteg er?t adtak ezzel, hogy túlélje. A vacsora vége felé már ugyanolyan jó volt a hangulat, mint máskor. Miután elköszöntek a többiekt?l, a szállodába mentek, Kim elhozta az összes holmiját és kijelentkezett. A következ? napok úgy teltek el, hogy Mark reggel gyorsan elintézte, ami nagyon fontos volt és sietett haza. Kim addig pihent. A szokott helyükön megebédeltek, s a délutánokat együtt töltötték otthon. Miel?tt eljött a nap, hogy haza kellett utaznia Key Largoban jártak, hogy elköszönjön Tedt?l. Csak ketten mentek, a többieknek elfoglaltságuk volt. Nem fürödhetett Kim, és a napot is kerülnie kellett még. A teraszon ültek, üdít?t kortyolgatva.
– Visszajössz? – nézett rá kérd?n Ted, míg megkeverte üdít?jében a jeget.
– Ha Mark is úgy akarja… – pillantott a fiúra.
– Ha rajtam múlna, el sem menne – fogta meg a kezét a fiú.
– Akkor bizonyára, még találkozunk. Nagyon örülnék neki.
Így köszöntek el. Este összegy?lt a csapat, a szokott helyen. A hangulaton érezhet? volt a búcsú. Mark észrevette, hogy id?nként össze-össze néznek, és ott lebegett a kérdés is a leveg?ben. Felállt, és szó nélkül elt?nt a csapóajtó felé. Mindenki utána nézett, de már igyekezett is vissza. Ugyanúgy szó nélkül leült. Értetlenül nézték, de senki nem szólalt meg. Sue nem bírta tovább.
– Visszajössz valamikor?… Hiányozni fogsz, és azt hiszem, ezt mindannyiunk nevében mondhatom. – A többiek lehajtott fejjel bólogattak. Kim válaszolni akart, de Mark a szájára nyomta az ujját.
– Várj még a válasszal! – türelmetlenül nézett a csapóajtó felé, és ekkor egy pincér jelent meg, s egy kis kocsit tolt maga el?tt egyenesen feléjük. Egy torta volt a kocsin, és pezsg? jégben, mellette poharak tálcán. Mindhármat az asztal közepére helyezte, bólintott és elt?nt az ajtó mögött. A torta közepén egy pár vörös rózsa volt kiformálva cukorból, s az egyik rózsa szirma közepén egy gy?r? csillogott. Mindannyian meglepetten nézték, f?leg Kim szeme kerekedett el. Mark levette a gy?r?t a rózsáról, majd visszaült a lány mellé, jobb kezében tartva a gy?r?t.
– Eddig ?k voltak a családom – mutatott körbe a többiekre –, ezért szeretném, ha a tanúim lennének mikor arra kérlek, hogy kösd az életedet az enyémmel össze, és szándékom jeléül fogadd el t?lem ezt a gy?r?t!
A lány szeme megtelt könnyel, s meg sem tudott szólalni. ?szinte volt meglepett arca, valóban nem számított erre a fordulatra. A többiek lélegzetvisszafojtva várták, hogy mit válaszol, ? azonban csak el?re nyújtotta a kezét Mark felé, nyitott ujjakkal. Miután ujjára került a gy?r?, egy csókkal pecsételték meg, míg a többiek tapsoltak, huhogtak. Az összes vendég ?ket nézte. Rick felbontotta a pezsg?t, a poharakba töltötte, s mindegyikük köszöntötte az új párt. Hajnalban sokáig búcsúzkodtak, és hevesen bizonygatták a lánynak, hogy visszavárják.
Reggel mindketten fáradtan ébredtek. Mark levert volt, és Kim sem kapkodott, hogy induljon. Kimondatlanul is arra gondoltak mindketten, hogy elviselhetetlenül nagy lesz köztük a távolság.
– Ugye visszajössz hozzám? – kérdezte nyugtalanul.
– Mi baj van Mark? – ölelte át a lány.
– Félek – mondta némi tétovázás után.
– Félsz? Mit?l? – Hátralépett egyet, s úgy nézett a szemébe.
– Attól, hogy… nem jössz vissza – mondta kelletlenül –, belefolysz egy munkába, aztán belemerülsz…
– Holnap, ha végeztél, keress légy szíves egy kiadó irodát valahol a belvárosban. Olyat, ahol jöv? héten berendezkedhetek.
– Jöv? héten? Ez biztos? – húzta magához.
– A papírdolgokat elintézem, és azonnal jövök. És eszedbe se jusson, hogy hiába vársz. Megszövegezem a hirdetést, és add fel azt is légy szíves! Annyival is el?bbre leszünk.
– Mindent úgy csinálok, ahogy mondod. Csak… siess vissza!
– Mark! Nagyon nehéz most elutaznom így is. Kérlek, ne nehezítsd meg még jobban! Hiányozni fogsz minden percben, és rohanni fogok hozzád. Ígérem.
Mark nem találta helyét. Másnap elintézett mindent, amit Kim kért. Hamarabb talált irodát, mint remélte, és a hirdetést is elintézte. De üres volt belül, úgy t?nt, mintha hiányozna a fele. Tette a dolgát, a felettes szervekhez jelentést küldött a történtekr?l s megbeszélték Teddel, hogy továbbra is mintát vesznek a vízb?l, kockamedúzát keresve. Ezt azonnal megtették a fiúk a baleset után, de semmit nem találtak. Látva rossz kedvét, próbálták felvidítani nem sok sikerrel. Este volt a legrosszabb. Éjjel forgolódott elszundított, felébredt. Járkált, újra megpróbált aludni. Amikor végre elaludt, újra a kórházi ágyon látta a lányt. Leizzadva ébredt fel. Hajnal négykor lezuhanyozott, ágynem?t cserélt és utána végre reggelig aludt.
Ugyanakkor Kimet nagy szeretettel fogadták otthon a szülei. Dana a kedvencét f?zte s alig várta, hogy egyen és meséljen. Mindent elmondott részletesen az odaérkezését?l kezdve. Volt, amit Clairet?l már tudtak. Végül az utolsó estét, és megmutatta a gy?r?t, amit kapott Marktól. Az anyja elsírta magát, és az apja is elérzékenyült.
– Ez azt jelenti, hogy… olyan messze leszel – törölte le könnyeit az anyja, miközben Kim karját simogatta.
– Nem kell messze lennünk, anya! Apa ott is dolgozhatna. Nem köt titeket ide semmi. Láttátok. Egy egész más világ. Napfény, tiszta leveg?. Nincs értelme, hogy maradjatok. Gondoljátok meg!
A szülei összenéztek, mindketten tanácstalanul megvonták a vállukat.
– Rendben van. Megbeszéljük, hogy legyen. Túl gyors ez nekünk kicsim. De átgondoljuk.
– Szeretném, ha a közelembe lennétek! Ezt is vegyétek figyelembe! Mennem kell, Sarah már biztos nagyon vár, Ezüstr?l nem is beszélve. Este még átjövök.
Barátn?je úgy szorította magához, hogy fájt. Ezüst azonban sért?dötten elvonult. Azt sem engedte meg, hogy megsimogassa.
– Míg a kórházban voltál, olyan nyugtalan volt. Felugrott az ablakba nyávogott, leugrott oda ment az ajtóhoz, ott keringett, ki akart menni. Annyira sajnáltam, hogy nem tudtam elmenni hozzád, de Mark rendszeresen tájékoztatott az állapotodról. Nagyon rendes volt. Na! Ülj le, és mesélj el mindent!
Leültek a kanapéra egymás mellé, maguk alá húzták a lábukat, ahogy szokták és Kim mesélt.
– Azt hittem annak idején, szerelmes vagyok Tomba. De tévedtem. Csak el voltam vele. Már nem értem az egészet, hogy nem láttam… Aztán ahogy egyre több id?t töltöttem Markkal felt?n? volt a különbség. Fel sem fogtam, mennyire fontos egy kapcsolatban a tisztelet. Amit?l egyenrangú partnernek érezheted magad. Ahogy viselkedett velem,… és ez nem változott az els? éjszaka után sem, amit vele töltöttem. Azt hiszem, mindketten egyszerre fedeztük fel a boldogságot. Az értékest, az igazit.
Aztán mikor a gy?r?höz ért, Sarah is a könnyeivel küszködött.
– Vagyis elköltözöl. Mi lesz velem nélküled? – pityeredett el végül mégis.
– Nekem is hiányozni fogsz, de bármikor jöhetsz hozzánk. Nem vagy id?höz kötve, addig maradsz, míg jól érzed magad.
– Kösz, de akkor is messze leszel – fújta ki az orrát.
– Hidd el, hogy sajnálom. Szeretem Markot, minden percben hiányzik, de nekem sem könny?. Anyáéknak is mondtam, hogy költözzenek le, de nem tudom, mit válaszolnak.
– Szeretném, ha boldog lennél. Tudod, hogy ?szintén mondom. De nagyon rossz lesz nélküled.
Aztán emlékek kerültek terítékre, s lassan a hangulat is jobb lett. Ezüst egy id? múlva leült eléjük, és nézte ?ket. Aztán felugrott Kim ölébe, belegömbölyödött, már amennyire elfért s dorombolva elszundikált.
– Tényleg! Ezüsttel mi lesz? – simogatta meg a fejét.
– Bepakolok mindent a kocsiba, s ? velem utazik. Valahol alszunk, és lassan leérünk. A kocsimat viszem magammal. Imádom, semmi pénzért nem adnám el.
Miel?tt hazaindult Kim, azzal vigasztalta barátn?jét, hogy majd ? is talál magának párt Miamiban. Az érkezéshez képest egész jó hangulatban váltak el.
Mark felhívta, és hallatszott a hangján a kedvetlenség. Megegyeztek, hogy ha hazaért a lány, visszahívja és beszámol mindenr?l.
Estefelé még a szüleinél vacsorázott és megbeszélték, hogy nem azonnal, de ahogy tudnak Kim után mennek Miamiba. A lány nagyon boldog volt.
Hazaérve rögtön hívta a fiút, és elmesélt mindent.
Másnap az els? útja a cégt?l, ahol dolgozott, egyenesen Clairehez vezetett.
– Jaj kislányom, de vártalak már! Mutasd magad! Jól vagy? – járta körül a kezét tördelve. – Annyira aggódtam érted.
– Jól vagyok, köszönöm – ölelte át Kim. – Kicsit még fáradékony vagyok, de majd az is elmúlik.
Claire hellyel kínálta, majd a konyhába sietett teát készíteni. A lány azonban utána ment s együtt várták, hogy elkészüljön a forró frissít? ital. A reggeliz? asztal a fal mellett állt, két oldalán és a végén egy-egy székkel. Leültek, és ott is fogyasztották el a g?zölg? gyümölcs íz? italt.
– Mark hogy fogadta, hogy hazajöttél? – kérdezte óvatosan, de hangjában érezhet? volt az aggódás.
A lány eddig azon töprengett, hogy mondja el, hogy mi történt az utolsó estén s a kérdés megkönnyítette a helyzetét. Elpirult, és el is mosolyodott. Az asztal alatt levette a gy?r?t, s felemelve átnyújtotta Clairenek.
– Ezt kaptam Marktól, miel?tt hazaindultam… és… igent mondtam Neki.
Claire megkerülte az asztalt, s magához ölelte a lányt. Nem szólt semmit, csak megfogta a kezét, visszahúzta ujjára az apró ékszert.
– Ne vedd le soha többet! – simogatta meg az arcát, majd újra magához ölelte, s egy puszit nyomott a homlokára. – Legyetek nagyon boldogok!
Kekszet öntött ki egy kistányérra, az asztalra tette.
– És most hogy lesz? – ült mellé kíváncsian.
– Mark keresett egy irodát Miamiban, amit ki lehet bérelni, hirdetést adott fel, és ahogy elintéztem itt a dolgaimat, megyek vissza hozzá.
– A betyár! – csóválta meg a fejét Claire. – Az este beszéltünk és elmondta, hogy hazaértél, és ma biztos eljössz. De egy szóval sem említette, hogy mi történt. Na megállj csak, te büdös kölyök! – emelte fel mutatóujját fenyeget?en, de meglehet?sen jókedv?en.
Mindketten nevettek.
– Nem akarta elrontani a meglepetést. Mint amikor megszervezte az utunkat a Bahamákra…
Visszamentek a nappaliba.
– Mit szóltak a szüleid, a hírhez? – ült át a kanapéra, s a lány mellé telepedett.
– Meglepte ?ket, bár Mark viselkedése velem a kórházban… csak talán egy kés?bbi id?pontra gondoltak… De a boldogságom a legfontosabb nekik.
– Igen, ebben biztos vagyok, ahogy megismertem ?ket. Nagyon szeretnek téged.
– Claire! Kérhetek valamit? – Fogta meg a kezét a lány.
– Bármit édesem, mit szeretnél?
– Képeket, Mark gyerekkoráról. Mutatnál nekem?
– Hát persze! – s már ment is a féltett dobozért.
Sokat nevettek, és volt olyan kép is, amelyiket kézbe véve könnyek szöktek Claire szemébe. A lány egyértelm? véleménye az volt, mikor a dobozra visszakerült a teteje, hogy a képek egy boldog, kiegyensúlyozott vidám családról meséltek. „Így lett Mark is olyan, amilyen” – summázta magában – „egyszer?en szeretni való”.
Kés?bb megebédeltek s kés? délután volt, mikor Kim hazaért. Ezüst boldogan dörgöl?dött hozzá s látszott, hogy átaludta az egyedül töltött id?t. Felhívta Markot, és elmesélte az egész napját. A cégnél elindította a felmondását az igazgatója legnagyobb bánatára, de sok boldogságot kívánt a búcsúzáskor. A Clairerel töltött id?r?l és arról, hogy számolja a napokat, amikor mehet vissza. Mark azt kérte, hogy bár minden nap többször beszéltek, ha már biztosan tudja, hogy mikor indul, el?tte nap szóljon.
– Valami újabb meglepetés? – kíváncsiskodott.
– Tudod, hogy a buli nyomait el tudjam takarítani id?ben…
– Szóval egyfolytában bulizol! Mi? – nevetett a lány.
– Hát persze! Tudod… Nincs itthon a macska…
– Majd meglátom szólok-e, és akkor jaj neked egérke!
– Jól vagy kicsim? – fordította komolyra a szót a fiú.
A válasz ugyanaz volt, mint Claire kérdésére.
Kim megígérte, hogy ahogy biztos az id?pont, szól neki.
Az elkövetkez? négy napban, ingajáratban volt Sarah, és a szülei között. Clairet is meglátogatta egy este, közbe csomagolt folyamatosan. Hamar rájött azonban, hogy az autóban nem fog elférni minden, amit vinni szeretne. Újra átgondolva a helyzetet, egy részét dobozokba rakta, és úgy döntött, feladja szállításra. Naponta többször beszéltek, hol a fiú hívta ?t érdekl?dve, hogy áll az indulással, hol ? hívta Markot, hogy megnyugtassa, közeleg a találkozásuk. A negyedik nap este a szüleinél volt, mikor megcsörrent a mobilja s Mark azt kérdezte t?le, hogy megkapta-e a levelet, amit a szüleihez küldött? Kim csodálkozva válaszolta, hogy nem kapott semmiféle levelet. Erre Mark felvetette, hogy esetleg nem maradhatott-e a leveles ládában az a levél. Kim elmosolyodott, és az ajtóig futott. Feltépte, és ott állt a fiú teljes életnagyságban, hatalmas virágcsokorral a kezében. Felkapta a lányt, és bevitte a házba. Lett nagy öröm, ahogy Dana és Troy el?került a hangokra.
– Apa! Szerinted Mark honnan tudta, hogy itt vagyok? – kérdezte vidám számonkér?n.
Mindannyian nevettek.
Mark elmondta, hogy a gy?r?t azért húzta Kim ujjára az elutazása el?tt, mert az összetartozásukat és szándékának komoly voltát jelenti, de végül is szeretné a szüleit?l megkérni, ahogy illik, és átadta a virágot Danának. Pezsg?t bontottak, hogy köszöntsék ?ket aztán elindultak mindannyian Clairehez. Péntek este volt így megegyeztek, hogy másnap Claire ebédre hívja Mark testvéreit, így bemutathatja Kimet, miel?tt vasárnap elindulnak Miamiba. Kés? este volt másnap, mikor feloszlott a társaság Clairnél. A gyerekek egy része elaludt, ?k ott töltötték az éjszakát. Máskor is el?fordult, ha a szül?knek programjuk volt. Elbúcsúztak, s Kim lakásában töltötték az éjszakát. A plafont bevilágította egy neon reklám, színesen villogva. Kim feje a fiú vállán pihent, s nézték a fényjátékot.
– Mikor az enyém lett a lakás, kimondhatatlanul boldog voltam. Az életed alapja, hogy legyen egy ajtód, amit magadra zárhatsz, elbújhatsz a világ el?l, ha ahhoz van kedved. Aztán jön valaki, akivel megosztod az asztalod, az ágyad, a gondolataidat az életed. Telnek a napok, és lassan bekúszik mindennapjaidba a megszokás. Talán egyszer-egyszer érzed, hogy nem minden olyan, amilyennek elképzelted, de átsiklasz felette, részben mert nincs is id?d átgondolni… – elhallgatott, a fiú kihasználta a pillanatnyi csendet s nyugtalanul megszólalt:
– Valami baj van Kim? Félsz, hogy ez történik velünk? – könyökölt fel, és a lány arcát fürkészte.
– Nem! Dehogy! – bújt hozzá. – Csak… azt akartam elmondani, hogy aztán jön valaki más, és mintha tükröt tartana eléd, ami az igazságot mutatja csak, és egész másképp látod az addigi életed. Alapjaiban változik meg a szemléleted, ha jobban megnézed, mire gondoltad, hogy talán boldog vagy. Érted mit akarok mondani?
– Értem, mir?l beszélsz. Nekem is megvolt a magam csalódása. – És elmesélte volt kapcsolatát az olasz lánnyal. – Veled az els? perct?l valahogy egy hullámhosszon voltunk. Teljesen más érzés köt hozzád.
– Ugyanígy gondolom, én is – simogatta meg a lány.
– Akkor,… nem sajnálod a fényjátékod itt hagyni?! – ölelte át.
– Ahol te vagy, ott van az otthonom és ez így marad, ameddig szeretsz.
– Nagyon szeretlek, Kim. Ahogy mondtam már, rád vártam egész életemben.
Reggel elbúcsúztak Danától és Troytól aztán útnak indultak. Mark vezetett, Ezüst Kim ölében foglalt helyet. Hideg volt a reggel, be kellett kapcsolna a f?tést az autóban. A reptéren feladták a csomagokat, és rövidesen már az autópályán haladtak. A ruhák a hátsó ülésen voltak becsomagolva. Egy pihen?nél Kim csinált annyi helyet, hogy Ezüst kényelmesen aludhasson. Két este hotelben szálltak meg, majd folytatták az útjukat. St. Petersburgtól már ismer?s volt a táj. „Nemsoká hazaérünk” – gondolta Kim, és végtelenül boldog volt. Minden értelemben hazaér.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:19 :: Tara Scott
