*
A csend vonz,
ölel magához,
bennem létezik.
Éltem – s e vétkem – megölt.
A csönd átfon, kitölt.
Nyugalmat teremt,
féltőn temet.
Ne szólj, már nem kell!
Könyörgök
ne ébressz fel!
Hagyj pihenni,
hagyj megnyugodni!
Ne akarj visszahívni
engedj elmenni!
Ne sírj!
Az éj sötétben
a könnyek
nem fénylenek.
A csönd takar,
féltőn ölel magához.
Nem létezek már,
lelkem megtér,
az álmokhoz.
Legutóbbi módosítás: 2010.02.06. @ 12:34 :: Tiszai P Imre