Tiszai P Imre : Remény/telenség

Nyomtatás

Gyermeki naivitással

nézek még mindig előre

keresve a fényt a megkopott

emlékek könyvét kezembe véve,

az álom fejezet ezer lapját,

a szeretet néhány fakó oldalát

lapozom,

a soha-meg-nem-kapott ajándékokat

kutatom,

még mindig a szivárvány színes szalagját

 képzelem a szürke égre

és hittel várok a holnap ígéretére,

de már megtanultam,

hogy minden kezdet egy új reménység,

/mikor még velünk az ég/,

de majd elfordul tőlünk Isten,

s hátunk szántja

a sors kegyetlen ostora,

fizetünk a néhány szép pillanatért

lelkünket kiforgatva,

/s megnyugodva várunk

az elmúlásra/