Nagy-nagy csend volt az iskolában, se kiabálás, se rohangálás, mindenhol festékes vödrök, meszelők, két hete kezdődött a szünidő. A Veres Jóska fütyörészni kezdett, hogy megtörje a némaságot. Benéztek volt osztályukba a 6. B-be, a táblán még ott volt a színes krétával felírt VAKÁCIÓ, körülötte az elszáradt pipacs, és búzavirág dekoráció.
Aztán a tornaterem felé igyekeztek, ahol a Zrínyi Ilona őrs sok munkával kiállítást készített „Úttörő élet” címmel. Voltak ott felállított sátrak, és bogrács, ami alatt piros celofánban égő világított, no meg kölcsönkért próbababák úttörőnek öltözve. Vegyesen fiúk, lányok, és természetesen egy őrsvezető is. Minden szépen elrendezve, mint egy igazi kiránduláson. A kiállítás megtekintésére a meghívót kiplakátolták szerte a városban, és a szülőknek, ismerősöknek külön is szólt mindenki.
Az öt fiú a kiállítás aznapi ügyeletese volt. Pista bá’ a pedellus a lépteket hallva kiszólt a fülkéjéből: oszt’ jók legyetek ám! — Pista bá’ mindig ezt mondta mindenkinek köszönés helyett, még csak ki se nézett hozzá. Volt, hogy e miatt a tanárokhoz intézte a dörgedelmet.
Bementek a tornaterembe, a kiállítás környékén mindent rendben találtak, azért kicsit igazgattak rajta, kikészítették a „Látogatók könyvét”, majd leültek, és várták a látogatókat. De egyelőre nem jött senki. Unatkoztak, mászkáltak, eltelt egy óra. Nem jött senki.
Akkor Benedek Jancsi gyurmát kerített valahonnét, és az úttörő bábuknak nagy, kiálló fogakat ragasztott belőle. Ezen aztán jót röhögtek, később Szárnyasi kimászott az ablakon és begyűjtött pár csikket. Ebből a bábuk szájában elhelyeztek egyet-egyet, illetve az őrsvezető kettőt kapott. Őt aztán később fejjel lefelé felakasztották a mászókötélre, ott himbálódzott, mint Tarzan. A Veres Jóska eközben benézett a lányok szoknyája alá.
— Gyerekek, ezeken nincsen bugyi!
Odarohantak megnézni, szörnyülködtek egy keveset, aztán a Pintér egy darab gyurmából elkezdte kiegészíteni a lányok hasa alatti, kissé elnagyolt anatómiát.
— Höhöhö — kiabált Veres ellökve Pintért —, hát az nem is így néz ki!
— De igenis így!
— Ide figyeljetek, mit csinált ez a féleszű! Kispofákám, neked fogalmad sincs a nőkről!
— De igenis van! Miért te jobban tudod? Neked van egy otthon mi? Marha!
A többiek fuldokolva röhögtek, Benedek kikapta a gyurmát Pintér kezéből, hogy saját kútfőből korrigálja a kritizált művet, a Pintér utána kapott, a gyurma kirepült a papkertbe. Veres kimászott érte az ablakon, közben nagyszerű ötlete támadt. Leszedett pár kisebb tököt, aztán bedobálta a bográcsba, majd elhúzott a szertár felé. Kisvártatva rohant vissza kezében Samuka, a műanyag csontváz lábszárcsontjaival, betette a bográcsba azt is. Ezen is jót röhögtek, később Szárnyasi felírta a táblára a „Köszöntjük kedves vendégeinket” alá: szamarak a tanarak.
Azután gombfociztak, és nem vették észre a közben megérkezett Kornéliát, az őrs nótafáját és főfő árulkodóját. Kornéliát a disznóságok láttán elöntötte az öröm, nem is szólt semmit, elszaladt az igazgatóhoz, aki a harmadik házban lakott — beszámolni.
Nem telt bele két perc sem és a diri, Kornéliával együtt megjelent az ajtóban.
— Mi folyik itt? Na majd adok én nektek gazemberek! Azonnal rendet csinálni! — kiabált a diri, ám ahogy kimondta, a folyosóról hallani lehetett az első látogatók közelítő lépteit.
Kapkodva igyekeztek rendet rakni, a tábláról a feliratot az igazgató törölte le. Nem is végeztek, már kopogtatott a Városi Pártbizottság küldöttsége, a párttitkár Kovácsnéval az élen. Benedek épp a lánybábú anatómiai kiegészítését tüntette el, vörös fejjel kikapta a kezét a szoknya alól, zavarában elkapta a bábu kezeit, mintha táncoltak volna, és abban a pózban mozdulatlanul megmeredt. A többiek ezt látva szintén élőképszerűen besimultak a kiállításba. Veres Jóska beült a bogrács mellé a fakanalat fogva, Szárnyasi az őrsvezetőnek tisztelgett, Pintér kifeküdt a sátor elé, a Hanzelik Laci pedig úgy tett, mintha a zászlót húzná fel. Ők ott sincsenek.
Kovácsnéék körbejártak, mindent jól megnéztek, a párttitkárnőnek nagyon tetszett az élőkép, azt külön megdicsérte. Aztán ahogy meglátta a bográcsot, a „tökfőzelékből” kilógó lábszárcsontokat, a mindig gondterhelt, távolságtartó nő elkezdett hahotázni.
— Hát Igazgató elvtárs ezt a frappáns diákhumort! Nyilván a fiúk találták ki, nagyon-nagyon vicces. És ez az élőkép is nagyon ötletes, olyan az egész, mintha a látogató is ott lenne a kiránduláson. Gratulálok, a fiúk minden dicséretet megérdemelnek! Ilyen fiatalokra van szüksége szocialista Hazánknak! A jövő büszke nemzedéke.
Ezen aztán a fiúk kissé meghatódtak, a látogatók közben menni készültek, az igazgató kikísérte őket. Távozóban azért még visszaszólt.
— A jövő büszke nemzedéke villámgyorsan tűnjön el, majd még számolunk! Kornélia vigyáz a továbbiakban a kiállításra.
A jövő büszke nemzedéke rohant kifelé az épületből, szállt utánuk Pista bá’ szózata:
— Oszt’ jók legyetek ám! — Benedek az ablakon át távozott, előtte meglökte a vigyorgó Kornéliát, az felbukott, és feldöntötte a bábukat.
A sarokig futóversenyt rendeztek, a törött lábú Hanzelik Laci persze lemaradt, őt Szárnyasi rögtön el is igazította: a Hanzelik fatökű, lemarad a többitű!
A második sarkon érték utol Kovácsnét, nagyot köszöntek neki, Kovácsné mosolyogva ismerte fel őket, és Benedek kezébe nyomott egy tízest.
— Ezt fagyira kispajtások.
Hálából sorba állva mentek tovább, harsogva az indulót: „mint a mókus fenn a fán, az úttörő oly vidám…”
A kapott tízesből aztán kisebb vita támadt. Illetve nagyobb, mert a Veres Jóskának hamarosan vérzett az orra, Benedeknek elszakadt az inge, Szárnyasit meg belelökték a sárba, a gipszelt lábú Hanzelikkel együtt. Ugyanis ketten strandra mentek volna a pénzből, a Veres moziba, Hanzelik fagyizni, Pintér meg teljes mellszélességgel az Ezüst Kossuth mellett kardoskodott. Benedek eközben rést látva, villámgyorsan elszaladt a pénzzel, de hamarosan beérték. Ketten a hátára ültek, ketten meg a kezét csavargatták, csak arra volt ideje, hogy a pénzt beejtse a rácsos csatornába.
Még valamennyien láthatták, ahogy a víz hátán szép lassan eltűnik a csőben.
Hanzelik később szabad idejében megtanult németül, és ’72-ben disszidált egy IBUSZ útról. Jelenleg Kanadában él, magyar származású feleségével egy öregotthont működtetnek. Benedek pincér lett, kétszer elvált, a második válása egybeesett a munkahelye elvesztésével, a nő kidobta a lakásából, akkor eltűnt. Talán a hajléktalanok között élhet. Pintér egy biztosító cégnél igazgató, Budán lakik egy kisebb kastélyban. Szárnyasi egy szőke szlovák bombázót vett feleségül, és Szlovákiában éltek egészen a ’83-ban bekövetkezett haláláig. A Veres Jóskáról pedig senki nem tud semmit.
Legutóbbi módosítás: 2010.02.12. @ 13:20 :: Torjay Attila