Harihor Man Paliche volt a becsületes neve, de mindenki csak Harinak hívta. Ő egy évvel előbb kezdett, mint mi, hogy mire elkezdi az iskolát, már tudja a magyar nyelvet megfelelő szinten.
Nepálból jött tanulni és mivel a családja, meg az országa is szegény volt, hát évekig nem is került haza, mert a repülőút egy kisebb vagyonba került volna. Így hát csak levelezett a családjával. A kollégista külföldiek közül ő volt a legszimpatikusabb, csendes, születetten intelligens, jó humorú srác volt, valahogy így képzeltük el mindig a buddhistákat. Olyan ember, akinek bármikor hátat lehet fordítani.
Nagyon szerényen élt, mert az ösztöndíja jó részét eltette a kistestvérei /talán három volt/ megajándékozására, majd valamikor a hazautazáskor.
Voltak a kollégiumban más országokból is diákok, vietnamiak, arabok.
A vietnamiak teljesen zárt társulatot alkottak, hierarchikus csoportjukban mindenki figyelt mindenkit. Ha néha megesett, hogy elfogadták egy magyar srác meghívását — hát egyedül sosem érkezhetett. Kizárt volt barátságot kötni velük, szerelem elképzelhetetlen volt kívülállóval.
Az arabok általában gazdag családoktól érkeztek, és nem feltétlenül jutottak el diplomáig. Lógtak, csajoztak, sefteltek, suliba általában nem jártak.
Hari nem, ő komoly srác volt, mindenki kedvelte. Jól tanult, nem ivott, nem nőzött, és nem is járt sehová.
Hát ezen aztán igyekeztünk segíteni, amikor már összebarátkoztunk, és valóságos kampányok indultak: Harit moziba, kocsmába, családlátogatásra kell vinni, mert teljesen besavanyodik, ha állandóan a könyvei között üldögél. Ráadásul Magyarországból meg nem lát semmit. A Magyarország főként az Óbuda mozit, meg a “Matróz” nevű késdobálót jelentette, ha volt pénzünk. Hari ezt is mosolyogva, béketűrően fogadta, még a tanulmányi eredménye sem esett vissza.
Idővel azért a családlátogatások köre egyre szűkült, és hétvégeken általában Veszprémbe utazott a Katona Ferivel. Idővel aztán megjelent az íróasztalán egy fotó, ahol Hari a szép Katona Erikával volt látható. Ráadásul átfogta a képen Erika derekát. Nem is úszta meg felhajtás nélkül, a szobatársai, barátai kisebb ünnepséget rendeztek erre az alkalomra vállveregetéssel, üvöltözéssel, szamorodnival: Hari becsajozott!
Valahogy másfél évig jártak együtt, azután Erika talált mást egzotikus lovagja helyett, és Hari újra a kollégiumban üldögélt a könyvei fölött. A kép változatlanul ott állt az asztalán.
Hó végeken, és amikor anyagilag megszorultunk, a Keletinél lévő mozgópostához jártunk éjszaka dolgozni. Csomagokat kellett rámolni, nem fizettek rosszul, és mivel már ismertek bennünket szinte mindig kaptunk munkát. Akkortájt Hari is megjelent ott, és sokáig járt oda dolgozni.
Hónapok munkája után a keresetéből vett a fényképnek egy arany keretet, és az államvizsga után, hazaindulása előtt a Ferivel elküldte Erikának.
Erika nagyon megörült neki, azon nyomban csináltatott a keretből egy karkötőt, ám erről Hari már nem értesült. Ő még aznap elindult haza Nepálba a családjához, a testvéreihez, akiket már évek óta nem látott.
Legutóbbi módosítás: 2010.02.03. @ 13:40 :: Torjay Attila