— Hé! Csukjad má’ be az ajtót Mari, mert kimegy a huzat!
— Az nem kimegy, az bejön, mint eleink Vereckénél.
— Nem csak ott jöttek Mari, nem csak Vereckénél. Már régen is jöttek másfelé, és itt voltak, mint hunok, meg székelyek. Mert muszáj vót nekik jönni!
— Muszáj? Hát miért?
— Mert rájöttek, hogy a Föld forgása rossz hatással van a szervezetre, és hogy amiatt van az a sok szédült ember. A sok kótyagos. Oszt’ kitalálták, hogy ha a forgással ellentétes irányba vándorolnak, az kiegyenlíti a forgás káros hatását. Hát így indultak el Etelközből.
— Közbe meg a nyereg alatt puhították a húst?
— A fenét! A nyereg alatt a lovat puhították.
— Akkor azért vótak a népvándorlások?
— Azért Mari, azért. És átvették mások is, és azért volt a jelszó: tarts Nyugatra! És folyamatosan jöttünk, de még nagyon régen is ám, mert itt van az a Samu ősember, hát őt is magyarul hívták.
— Akkor meg azért mondják, hogy ősmagyarok, mert még ősemberek is vótak?
— Azért. De még tán az is lehet, hogy vótak magyar majomemberek is.
— Vótak? Mért, ma nincsenek már magyar majomemberek?
— Vannak Mari, vannak. De azok ám igaziak voltak. És még azt is el tudom képzelni, hogy a régi magyar majomemberek vótak a hajtóerői az akkori fejlődésnek. Hogy lemásszunk a fáról.
— Abbizony meglehet, el is képzelem, ahogy a magyar majomemberek lerázzák a fáról a többi majomembereket, oszt egy csomóan meg azért másztak le, hogy feljelencsék a többit.
— De írásban Mari! Mert ám ezek tudtak írni is!
— Na de ez már nem lehet Jani, honnan lett vóna nekik ceruzájuk?
— Sehonnét. Nem ceruzával írtak, hanem faszénnel a barlang falára. És akkor még nem vót ilyen ábécé, mint most. Ezért kitalálták, hogy ha mondjuk M betűt akart írni, rajzolt egy mammutot oszt az vót a M betű, má’ hogy az első betűje. Oszt’ mondjuk, ha Marit akart írni, akkor: mammut, alma, rigó meg ibolya. Ilyen egyszerű. No és ez fejlődött később, átvette minden nép.
— Húúúha!
— És tegnap még azt is olvastam, hogy eredetileg a telegrafálást is mi találtuk fel.
— Mivel van tele?
— A távíró Mari, azt hívták telegrafálásnak. Csakhogy azt az Alföldön már régen ismerték.
— Táviratoztak egymásnak?
— Igen, de nem ám dróttal, meg árammal. Hanem a gémeskúttal.
— Belekiabáltak? Mint most a kagylóba?
— Nem Mari, ennek semmi köze a WC—hez. Hanem a gémmel üzentek messzire. Ha mondjuk egy ház udvarán a gém meredeken felfelé állt, akkor az azt jelentette: a férjem nem jön haza éjszakára. Vagy ha le volt engedve teljesen, akkor meg azt, hogy: ne zavarjatok, dógom van.
— Ja, értem. Ha meg gyorsan fel—le húzigatták …
— Ne hülyéskedj, Mari, végtelenül komoly dolgok ezek.
— Má’ hogy sose lesz végük? Az a végtelen?
— Elmagyarázom, Mari, mi a végtelen, hogy megértsed. Ismered azt a mondást, hogy egy kovács nem kovács, két kovács fél kovács, három kovács egy kovács?
— Nem. Én úgy ismerem, hogy egy Kovács nem Kovács, két Kovács fél Kovács, három Kovács egy Kovács.
— Jellemző. Na mindegy, de gondolj bele, hogy a három kovács, ami ugye egy kovács, az a mondás szerint meg megint csak nem kovács, hanem ahhoz még kell két kovács, és akkor lesz egy, ami megint csak nem kovács, és így tovább végtelenül. Na hát ilyen a végtelen, sosem lehet a végire érni. No érted?
— Hát persze. Végtelenül érthető. Sose lehet megérteni.
— Neked, Mari, mert te olyan félnótás vagy.
— Oszt’ te meg?
— Én akár feleannyival is elboldogulok, mint te, de a te fejedben biztos antianyag lehet.
— Az meg mi?
— Az teljesen olyan, mint a rendes anyag, csak más, mert ellentétes tulajdonságú.
— Oszt’ meg lehet tőle vakulni?
— Má’ hogy miért?
— Mert mondjuk, van ez az etilalkohol, ami rendes, egészséges borban, meg pálinkában. És van a metil, ami szintén finom, de nem egészséges, aki issza megvakul.
— Nem, az nem iható, mert az antianyag az nincsen. De azért van, csak nagyon rövid ideig.
— És az miből van?
— Hát állítólag kettébontva van a semmi, meg a nem semmi. És ha ezeket újra egyesítik, akkor semmiféle jelenség nem figyelhető meg.
— Akkor meg honnét tudni, hogy újra egyesültek?
— Azt még nem tudni, talán az Einstein tudná, de ő meg már meghalt.
— Hát majd csak jön a Zweinstein, Dreistein …
— Elég, Mari, menj, oszt etesd meg a disznókat.
Legutóbbi módosítás: 2010.02.19. @ 14:22 :: Torjay Attila