Barbarához
Mért pont Te vagy az,
kinek szemeiben nincsen fény?
Szeretnék láttatni Veled mindent.
Tavasz bimbaját, nyár hevét,
az ?sz avarát,s telek rettent? derét.
Az emberek arcát,ruhájuk színét,
mindent,
mindent szeretnék átadni Neked.
Hogy ne csak kezeddel láss.
– Ne csak a lelkeddel nézz.
Arcomra lebben minden kínom,
Éretted fáj,úgy zokog szívem,
s hogy könny fussa be szemem…
– Hagyom.
Oda adnám fél szemem fényét Neked,
hogy láss,ne csak nézz.
Mert lelkem darabkája lettél.
Mert szeretlek…
– Nagyon.
