Hajléktalanul
Kukák rothadó b?zében kotorászom,
hátha egy kis száraz kenyér hélyat,
vagy legalább egy kifli véget lelek.
Belülr?l mardosó éhség,
Kívülr?l támadó fagy.
Húzok egyet kis lapos üvegemb?l,
mi széljárta,vékony kabátom
rongyos zsebében hempereg.
Dübörg? sínek felé visz
rogyadozó lábam.
A restiben keresek egy üres padot,
mire letehetném fejem.
– Ottfelejtett,gy?rött újság a takaróm,
s még félálmomban is koldulok.
– Felétek nyújtom négyujjú kezem.
A csörg? filléreken
Anyám arcát látom,
elrejtem én…
– Mocskos rongyaim közé dugom.
Anyám! – Ha most látnál
szégyellenél engem tudom.
Fogatlan szájamban
Keser?en szavak gy?lnek,
de kimondatlan marad.
Arcom barázdáin leszalad a könny.
– Meddig tudom még tartani magam?
Megint túléltem egy csikorgó éjjelt,
ujra tovább kell állnom.
Újabb b?zös kukák teste nyeli el kezem.
– Ez,az én kolduló világom.
Fagyott k?re ülök.
Éber álmomban
mellemre bakkan a fejem.
Hajléktalan vagyok…
– De ez,nem az én szégyenem.
————————————————
Nem számoltam ugyan, de nagyon sok hajléktalanokkal foglakozó
írást engedtem-nem engedtem át mostanság. Pedig talán az
energiatakarékosság alapelvéb?l kiindulva is már-már untatott
ez a gyárilag el?írt, túlszocializált tematika, ebb?l nem, – vagy
alig lehet közhelymentes költészetet csinálni…
Ez a versed is megrekedt ezen a mezsgyén. Van benne néhány
helyesírási hiba, bet?köz elütés, rosszul választott ige, ismétlés,
de nem ezek miatt NP…
Legutóbbi módosítás: 2010.02.25. @ 09:40 :: Tóth Zsuzsa