Tóth Zsuzsa : Hét évesek

 

Úgy elt?nök innen,
nyomomat se látod,
nem leszek már többé
sohase barátod.

 

Nem veszekszem Veled,
kezemet sem adom,
nem ülünk már együtt
sohasem a padon.

 

Eltörlöm az ickát,
reá sarat szórok,
ne kérdezd meg miért,
hozzád nem is szólok.

 

Iskolába se ülj
mellém be a padba,
ha rossz jegyet kapnál,
sírjál csak magadba.

 

Nem súgok ha felelsz,
vagy ha súgok rosszat,
nevessen az osztály,
nem érdemelsz jobbat.

 

Elszaladok T?led,
de könnyem s?r?n pereg,
fáj,hogy nem lehetek
soha többé Veled.

 

Béküljünk ki végre,
jobb lesz majd a napunk.
Hagyjunk könnyet másnak,
csak hét évesek vagyunk.

Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:23 :: Tóth Zsuzsa
Szerző Tóth Zsuzsa 26 Írás
Magamról csak annyit,52 éves vagyok,elvált.Két felnőtt gyermekem van. Nagyon szeretem a verset akár olvasni,akár írni. A vers,az érzéseim legkifejezőbb formája.