Ne sírj értem anyám
…Ráncos,bütykös kezét
bús fejemre teszi.————–bús
De én búmmal szívét—————-búmmal
nem fájdítom Neki.
Álorcát teszek fel,
hogy ? sohase tudja,
hogy szívem közepét fel
milyen bánat dúlja.
Szóval kér,hogy bízzak.
Majd megsegít Urunk.
Búval,bajjal kikövezve———————-búval
nem lesz mindig utunk.
Ne sírj értem anyám.
Töröld meg a szemed.
Nékem már csak Te maradtál,
s én maradtam Neked.
Válladra hajtom fejem,
s én sírok,mint egy gyerek.
S fejem szótlanul becézik,
…a ráncos,bütykös kezek.
——————————————————————-
Igazából tehetetlenséget érzek az ilyen lélek-szép-kifakadásos
versek alatt, mert átérzem a szerz? bánatát, de valahol a kívül
maradt szerki elvárásait sem tudom feledni, jóllehet tudom,
lelketlen döntésnek t?nhet az érz? versíró szemében, – de
ennek az írásnak éppen ez a túlméretezett érzelmi hozzáállás
az alapvet? hibája. Túl szentimentális maradt, túl sok benne
a könny, a bánat, ezek szinonim alakjai.
Egészen pontosan fogalmazva: a bánatot nem leírni kell –
– szó szerint – a versben, hanem érzékeltetni.
Sajnos ez most nem 🙁
Legutóbbi módosítás: 2010.02.24. @ 20:42 :: Tóth Zsuzsa