Tóth Zsuzsa : Ne sírj értem anyám

Nyomtatás

Ne sírj értem anyám

…Ráncos,bütykös kezét
bús fejemre teszi.————–bús
De én búmmal szívét—————-búmmal
nem fájdítom Neki.

Álorcát teszek fel,
hogy ? sohase tudja,
hogy  szívem közepét fel
milyen bánat dúlja.

Szóval kér,hogy bízzak.
Majd megsegít Urunk.
Búval,bajjal kikövezve———————-búval
nem lesz mindig utunk.

Ne sírj értem anyám.
Töröld meg a szemed.
Nékem már csak Te maradtál,
s én maradtam Neked.

Válladra hajtom fejem,
s én sírok,mint egy gyerek.
S fejem szótlanul becézik,
…a ráncos,bütykös kezek.

——————————————————————-

Igazából tehetetlenséget érzek az ilyen lélek-szép-kifakadásos

versek alatt, mert átérzem a szerz? bánatát, de valahol a kívül

maradt szerki elvárásait sem tudom feledni, jóllehet tudom,

lelketlen döntésnek t?nhet az érz? versíró szemében, – de

ennek az írásnak éppen ez a túlméretezett érzelmi hozzáállás

az alapvet? hibája. Túl szentimentális maradt, túl sok benne

a könny, a bánat, ezek szinonim alakjai.

Egészen pontosan fogalmazva: a bánatot nem leírni kell –

– szó szerint – a versben, hanem érzékeltetni.

Sajnos ez most nem 🙁