Vermes Zoltán : Veled

 

 

Száz évig eltemetett létem

pókháló fonadékán átdereng

blúzod ritmusos lengése.

Finom illat a hajadon s a röpke

dac szemedben.

 

Csönddel átsz?tt éjszakáink magányosak;

a Kinyilatkoztatásra még várni kell.

Összekócolt szívhangjaim disszonánsan

csengnek.

 

Adj nyugalmat, hogy kisimíthassam széthordott életem!

 

Legutóbbi módosítás: 2010.02.18. @ 19:20 :: Vermes Zoltán