Vasárnap van.
Ma elmaradt az óra
álmokat szaggató téboly-sikolya,
a kötelesség-vekker
a szokott időben
mégis széttépte szemhéjamat.
Kell egy perc, hogy elüljön bennem
a – Szentég, elaludtam! – szívdobogás.
Vasárnap van.
Az ablakrésen bekúszó aranysugár
elérte nyakad
és lassan, cirógatva elindul
hullámzó válladon, s derekadon át
lányos csípőd felé.
Vasárnap van.
Még aludhatok.
Visszacsukom szemem.
Hogy lehet, hogy mégis látlak?
Legutóbbi módosítás: 2010.02.28. @ 06:22 :: Zalán György