17.
1944 áprilisában egyre nehezebbre fordult a helyzet. Horthy titkos tárgyalásai az angolszászokkal majd az oroszokkal szinte semmi eredményre nem vezetett. Közben a német megszállók az ellenzéki pártokat sorra betiltották, összeszedték vezetőit és fegyveres ellenállás megszervezésére nem nyílt többé lehetőség. Májusban mégis megalakult a Magyar Front, amelynek feladata a német megszállok elleni ellenállás volt. Közben a vidéki zsidóság nagy részét, mintegy négyszázezer embert kiszállítottak az országból. Többségüket Auswitz–Birknauba. Horthy augusztusban francia és angol nyomásra, egy időre felfüggesztette a deportálásokat. Valószínű a Vatikán is közrejátszott ebben. A magyar püspöki karhoz is eljutottak a zsidó haláltáborokban folyó kegyetlenkedések. Egy közös pásztorlevél kiadását tervezték. Serédy bíboros meg is fogalmazta, de felolvasására és kihirdetésére már nem került sor. A németek Horthy kiugrási kísérletére azonnal megtorlással válaszoltak. Októberben elrabolták a katonai intézkedésekkel megbízott Bakay Szilárdot, majd egy nappal később ifj. Horthy Miklóst, a kormányzó egyetlen, még élő fiát. Ezáltal Horthyt teljesen döntésképtelenné tették. A helyzet fonákságára jellemző, hogy a kormányzó még beolvasta a rádióban híres proklamációs beszédét, amelyben a németekkel való szembefordulásra szólított fel, és bejelentette Magyarország kilépését a háborúból. Sajnos előzőleg a hadsereg még harcoló alakulatai erről nem értesültek időben. Egyedül Dálnoky Miklós Béla szüntette be a harcot és megpróbálta még csapatainak megmaradt részét hazavinni Magyarországra.
Horthy október 16.–án visszavonta a proklamációs beszédében elhangzottakat és Szálasira bízta a miniszterelnöki poszt betöltését. Megkezdődött a budapesti zsidóság kiirtásának kísérlete.
A győri püspök októberben csaknem kilátástalan helyzetbe került. Először még bizakodott a kiugrás sikerében, de minden reménye szertefoszlott. Miután tudomást szerzett a nyilasok hatalomátvételéről, kénytelen volt újra végiggondolni az új helyzetet. Semmi jóra nem számíthatott, miután Budapestről sorra kapta a rossz híreket, hogy a nyilasok a rendházakban és korházakban bujtatott zsidókat sorban derítik fel, és elviszik. Még azokat sem sikerült kimenteni a papoknak és egyházi embereknek, akik a Vatikán pecsétes védlevelével rendelkeztek. Szorult helyzetében felhívta a pannonhalmi apátság főnőkét, Kelemen főpapot.
– Segítségedet kell kérnem. A püspöki vár menekültekkel van tele, sok a bujtatott zsidó is. Gyerekek, asszonyok, öregek. A kórház is megtelt, akiknek nem jutott itt hely, azokat oda helyeztem el. A nyári lakban is sokan vannak, akik a munkások közt dolgoznak. Kérnélek, hogyha módodban áll, legalább az asszonyok, gyerekek egy részét vedd át tőlünk. Nálad nagyobb biztonságban lehetnének, mivel ti a Nemezközi Vöröskereszt védelme alatt álltok.
– Nem hiszem, hogy ezt bárki is tiszteletben tartaná, de állíts össze egy csoportot, csak gyerekek és anyák legyenek benne. Másról most sajnos szó sem lehet. Reggel küldök egy vöröskeresztes kocsit. Hivatalos menetlevélről gondoskodom, talán azzal be tudnak menni a városba és ki is tudják hozni őket.
– Köszönetem. Akkor reggel várom a kocsit.
– Küldök valami élelmet is, habár nálunk is hiány van ebből.
Este egy szűk csoportot hivatott magához a püspök.
– Válogassanak össze húsz embert, de csak asszonyokat a gyerekeikkel. Két helyet fenntartok magamnak. Azt a két Pestről szökött zsidó fiút vegyék fel a listába. Minden más személyről maguk dönthetnek a könyörületesség elvei alapján. A kiválogatottakat vigyék a sekrestyébe, hogy ne láthassa őket már senki. Korán reggel érkezik egy vöröskeresztes autó Pannonhalmáról. Hoznak némi élelmet is, azt azonnal vitessék a konyhára. A két fiúval majd én foglalkozom.
Ezután szétszéledtek, hogy teljesítsék a püspök utasítását.
Gyuri és Tomi félve lépett be a püspökhöz.
– Hívatni tetszett minket Vilmos bácsi.
– Fiuk! Holnap reggel el kell hagynotok a győri püspökséget – fogadta, és nagyjából tájékoztatta őket az atya. – Már minden el van intézve számotokra. Legyetek erősek és bízzatok Istenben. Előbb–utóbb csak vége lesz ennek az értelmetlen öldöklésnek.
– Vilmos bácsinak vannak hírei Budapestről?
– Sajnos csak azt tudom, hogy a még ott lévő zsidókat gettóba zárták a nyilasok, és minden nap gyilkolják őket. Nincs rendes élelem, akadozik a vízellátás, sok a beteg és a halott. A Vatikán menleveleket próbált adni részükre, de ez nem jelent számukra igazi védettséget. A svéd és svájci követség is ad ki ilyen menleveleket, hogy így mentsék az embereket. Szörnyű a helyzet. Most menjetek pihenni, mert reggel korán kell indulnotok. Isten legyen veletek!
18.
Egy nap nagy izgalom lett úrrá a táborban. Judit és Eszter legnagyobb meglepetésére Milán érkezett meg valahonnan.
– Szervusztok lányok – üdvözölte őket.
– Már annyiszor akartunk megkeresni. Éppen rólad beszéltünk a napokban Josh–al.
– Várjatok egy kicsit. Van még némi elintéznivalóm, aztán tudunk beszélgetni.
A lányok alig tudtak uralkodni örömükön. Nem kellett sokat várniuk, Milán már közeledett is feléjük.
– Hogy érzitek magatokat?
– A körülményekhez képest eléggé jól. Tanulunk, játszunk, meg a ránk bízott fiatalabbakat tanítjuk. De inkább te mesélj nekünk, hogyha tudsz valamit a szüleinkről. Nem kaptunk semmi hírt sem felőlük.
– Nagyon keveset tudok. Amikor utoljára találkoztam velük, még a megszállás előtt próbáltam rávenni őket, hogy hagyjanak mindent, ahogy van, és én segítek nekik kijutni, hogy veletek lehessenek. Mind a ketten azt mondták, egyelőre nincs mit félni, mert Horthy nem engedi az atrocitásokat a zsidókkal. Sőt olyanokról álmodoztak, hogy majd valahogy vissza fognak utaztatni titeket Budapestre. Nem akarták elhinni azt, ami bekövetkezett. Amikor meg már rosszabbodott a helyzet, nem tudtam semmilyen úton sem értesíteni őket. Fogalmam sincs, hogy mi történhetett velük.
Beszélt nekik a vidéki és budapesti helyzetről, deportálásokról és a Dunába lőtt emberekről.
A két lány könnyekre fakadt.
– Miért tűri ezt a világ? Miért nem igyekeznek menteni, akit lehet?
– Vannak próbálkozások, mint például a svéd követség munkatársai néha a halálmenetekből szedik ki az embereket, a Vatikán is igyekszik menleveleket adni, akár csak Svájc, de ez édes kevés, és ennél többet nem lehet tenni. A nyilasok átvették az uralmat és még egy országban sem szolgálták ki a németeket ilyen lelkesen, mint Magyarországon
– Szerinted mi lehet a mi szüleinkkel?
– Nem tudhatjuk, de nem akarlak elkeseríteni titeket. A tehetősebb, vagyonos embereket a megszállás első napjaiban összefogdosták. A ti szüleitek is ebbe a körbe sorolhatók és nagy valószínűséggel ennek eshettek áldozatul ők is. Beszéljünk inkább egészen másról, fontos dolgokról, amik most fognak titeket érinteni.
– Milán, mi először azt szeretnénk tudni, mi lett a szüleinkkel. Ennél fontosabb nincs most számunkra.
– Nem lesz ember, aki erről pontos felvilágosítást tudna adni. Akkora káosz van otthon, hogy lehetetlenség bárkiről bármit is megtudni. Rajtatok kívül is rengetegen vannak hasonló helyzetben, hogy szétszakították a családjukat. Csak annyit akarok mondani nektek, hogy hamarosan innen is el kell mennetek. Nem valószínű, hogy hadszíntér lehet itt is, mert ide a németek már nem juthatnak vissza. Más okból. Josh és társai a fiatalok egy részit szeretnék Palesztinába kijuttatni. Olaszország jó része felszabadult már. Először oda vitetne egy csoportot a tengerhez, ahol játékosan felkészülnétek az utazásra.
– Akkor is el kell utaznunk, ha esetleg nem akarunk? Nem maradhatnánk mégis itt? Megszoktuk már és az utazásokról sajnos nincsenek jó emlékeink.
– Érthető a félelmetek, de nincs mit félnetek. Jól fogjátok érezni magatokat egy új hazában. Hamarosan vége a háborúnak. Még egy fél év, amíg a németek két vállra kerülnek mindenütt. Magyarország sajnos romokban hever, nincs ott mit keresnetek.
– Na, de a szüleink honnét fogják megtudni, hol vagyunk?
– Ők is mennek majd utánatok, ahogy tudnak!
– Nem, ez így nem jó. Ugyanezzel az ígérettel búcsúztunk el tőlük otthon, és akkor is, meg később is azt mondta mindenki, majd utánunk jönnek, ha tudnak.
– Most ez más, egy teljesen új helyzet. Sok–sok család szakadt széjjel, de higgyétek el, majd ott találkoztok egészen biztosan. Nem akarlak titeket befolyásolni, bizonyára majd Josh is ezt fogja mondani. Nektek, fiataloknak ott kint lesz a helyetek, ahol egy ősi hazát ti fogtok újra felépíteni.
/folyt. köv./
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:58 :: Avi Ben Giora.
