Böröczki Mihály - Mityka : Függöny

2010.03.24. Böröczki Mihály - Mityka Vers 7
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Úgy mentek el, mint fecskevillanás

a halálosra kékült ősz egén,

s nem ér véget a lélekzuhanás,

csak legördül a szárnyakról a fény.

 

Legutóbbi módosítás: 2010.03.24. @ 09:45 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.