Böröczki Mihály - Mityka : Kotorászó

Nyomtatás

Ha észre vettem kését észrevétlen

a tyúkudvar megterelt szögletében,

és láttam, hogy a kotorászó talpak

nagy ijedtükben óvó port kavarnak,

beosonkodtam, oktalanul nézni,

hogy jó anyám az ebédem intézi,

s az összes játék rögtön elfelejtett

a fejsze éllel szabdalt tuskó mellett,

azt támasztotta anyám hátra lépve,

az íves nyakat pőre bőrre tépte,

s egy szisszenés az éllel, meg a csöndje,

s a faforgácsok pirosult göröngye,

mi elnémított, moccanni se mertem,

bár szótalanul kerepelt a nyelvem,

a kettős érzés emelte a tétet,

de védekező eszem visszalépett,

és odaláttam a tyúk kezdetére,

hogy anyám fénnyel nézte záp-e, ép-e,

s a kotlóst is a szemével nevelte,

így meleg lett a fészek, meg a lelke,

és jött a csibék puha-sárga tolla,

úgy óvta, mintha túlélésünk volna,

s jaj Istenemre, ahogy nagyra nőttek,

az én jövőmre álmodta át őket,

a legszebb asztal hívott akkor engem,

és ettem, ettem, ettem, ettem, ettem.