Böröczki Mihály - Mityka : Tragacs

Nyomtatás

A tragacs volt az istállók királya,

és legkedvesebb terhe meg a trágya,

volt két nyele, mi kinyújtózott hosszan,

meg lécek közte, mint a létrafokban,

és elől várt a résre szabdalt támla,

hogy villázzanak mögéje-alája,

csak reggel, este volt igazán dolga,

míg terhét párás trágyadombra hordta,

s a fénylő nyél, hogy gazdája is értse,

ránehezült két köpés közt a kézre,

és úgy simult a szép-szálas tenyérbe,

hogy összes terhét fölemelje végre,  

az egész világ olyan megszokott volt,

nincs bizonyság rá, de az Isten ott volt,

a vasvilla se bajlódott a kézzel,

csak szót váltott a hajlott dünnyögéssel,

míg rápördült a kerékből a hála

a dolga szokott ember derekára,

s a tragacs, látva urát mozgolódni,

megimbolygott és alig kellett tolni.