Mán kapom magam oszt iszkolok a bótba. Fejembe kucsmát húzok a szömömig, meg vastag lajbit terítek magamra. Hát ahogy mének a bóthoz látom, hogy a sok asszony mög embör mind fetröng a járdán mint a megfricskázott büdösbogár. A kalucsnyi nem járja a jeget oszt nem bírnak mönni. Nyújtom a kezöm mán egy apró vénasszonynak előttem, oszt mongya, hogy ű mán nem részög csak kiszaladt az összes lába alóla. Mondok még szerencse, hogy nem esett ollan magasrúl.
Hát vigyorog oszt lábra kap.
Mán én tudom, hogy nincs alkalmatlan időjárás, csak alkalmatlan őtözet, így én mögállok a lábamon, mög iszkolnyi is tudok, mint bagzó nyúl a szántásban.
Hát ahogy béfordulok az ótómata bótajtóba az mög a fagyástul nem nyílott ki. Oszt nagy sunggal nékirohantam fejjel előre. Hát mán nagy dübbenéssel ott fetrengök én is kupacban, a kucsma mög az államig csúszott.
Mögáll fölöttem a vénasszony oszt mongya vihogva, hogy aki magasabban horgya a seggét az nagyobbat esik.
Innye, mondok de felvágták a száját, de azé igazsága vagyon, de mán még sem járhatok rogyasztva mintha szarnyi készülnék.
De azé illen bölcsesség hallatán megfogadom, hogy mostantól szerényen élek, oszt igyekszem alacsonyan hordanyi a seggemet. Hát legyen néktek is ez az üzenet. Ámen
Legutóbbi módosítás: 2010.03.19. @ 10:43 :: Bűdi Gábor