Szergej fontolóra veszi, hogy levelet ír Oszama Bin Ladennek. De aztán lemond róla, mivel nem tudja a postacímét, másrészt nem akar tippeket adni neki. Pedig adhatna.
Ugyanis Szergej rájött, hogy Bin Laden, mint aljas gyilkos, pusztán ipari tanuló, tehetségtelen kezdő, pitláker arcoskodó dilettáns, dél-amerikai és magyar forgatókönyvíró kollégáihoz képest.
Szergej arra jött rá, hogy a terrorizmus, mint olyan az elrettentés és a pusztítás eszköze. S ha az ilyen szellemileg elcsökevényesedett Bin Ladenek dollármilliókat ölnek abba, hogy néhány ezer embert megöljenek, és néhány milliót megfélemlítsenek, akkor valamit rosszul csinálnak. Már a saját szakmájukban. Hiszen nevetségesen eredménytelenek.
Mert ugye ott vannak a szappanoperák forgatókönyvírói, akik csont nélkül hitetik el százmilliókkal, hogy a világ ármányság, hazugság, cselszövés, gyűlölködés, csalás. S ettől az agyhalott, szellemileg teljes mértékben retardálódott TV bámuló zombik, azt hiszik, hogy a világ ilyen és ilyennek is kezelik. Ezek a zombik felemésztik magukat és felemésztik a környezetüket. Megsemmisülnek, mint a környezetüket racionálisan kezelő kommunikatív emberi lények. Azaz halottak.
Így történik az, hogy a Bin Ladeneknél képzettebb terroristák ezerszer akkora hatást tudnak kifejteni, ráadásul még nem is kerül pénzükbe, hanem az áldozatok fizetnek nekik.
Szóval Szergej ökölbeszorított kezén középső ujját kihajtva kijelenti:
– Oszi! Kevés vagy, mint térdkalácsban a mazsola!
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:19 :: Bűdi Gábor
