<!– /* Font Definitions */ @font-face {font-family:”Cambria Math”; panose-1:2 4 5 3 5 4 6 3 2 4; mso-font-charset:1; mso-generic-font-family:roman; mso-font-format:other; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:0 0 0 0 0 0;} @font-face {font-family:”Trebuchet MS”; panose-1:2 11 6 3 2 2 2 2 2 4; mso-font-charset:238; mso-generic-font-family:swiss; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:647 0 0 0 159 0;} @font-face {font-family:”Monotype Corsiva”; panose-1:3 1 1 1 1 2 1 1 1 1; mso-font-charset:238; mso-generic-font-family:script; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:647 0 0 0 159 0;} @font-face {font-family:”News Gothic MT”; mso-font-charset:0; mso-generic-font-family:swiss; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:3 0 0 0 1 0;} /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-unhide:no; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:””; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:26.0pt; mso-bidi-font-size:10.0pt; font-family:”Trebuchet MS”,”sans-serif”; mso-fareast-font-family:”Times New Roman”; mso-bidi-font-family:”Times New Roman”;} p.MsoBodyTextIndent, li.MsoBodyTextIndent, div.MsoBodyTextIndent {mso-style-noshow:yes; mso-style-link:”Szövegtörzs behúzással Char”; margin-top:0cm; margin-right:0cm; margin-bottom:0cm; margin-left:35.4pt; margin-bottom:.0001pt; text-align:justify; text-indent:35.4pt; line-height:150%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:14.0pt; mso-bidi-font-size:10.0pt; font-family:”Monotype Corsiva”; mso-fareast-font-family:”Times New Roman”; mso-bidi-font-family:”Times New Roman”;} p.MsoBodyTextIndent2, li.MsoBodyTextIndent2, div.MsoBodyTextIndent2 {mso-style-noshow:yes; mso-style-link:”Szövegtörzs behúzással 2 Char”; margin-top:0cm; margin-right:0cm; margin-bottom:0cm; margin-left:35.4pt; margin-bottom:.0001pt; text-align:justify; text-indent:35.4pt; line-height:150%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; mso-bidi-font-size:10.0pt; font-family:”News Gothic MT”,”sans-serif”; mso-fareast-font-family:”Times New Roman”; mso-bidi-font-family:”Times New Roman”; mso-bidi-font-style:italic;} span.SzvegtrzsbehzssalChar {mso-style-name:”Szövegtörzs behúzással Char”; mso-style-noshow:yes; mso-style-unhide:no; mso-style-locked:yes; mso-style-link:”Szövegtörzs behúzással”; mso-ansi-font-size:14.0pt; mso-bidi-font-size:10.0pt; font-family:”Monotype Corsiva”; mso-ascii-font-family:”Monotype Corsiva”; mso-fareast-font-family:”Times New Roman”; mso-hansi-font-family:”Monotype Corsiva”; mso-bidi-font-family:”Times New Roman”; mso-fareast-language:HU;} span.Szvegtrzsbehzssal2Char {mso-style-name:”Szövegtörzs behúzással 2 Char”; mso-style-noshow:yes; mso-style-unhide:no; mso-style-locked:yes; mso-style-link:”Szövegtörzs behúzással 2″; mso-bidi-font-size:10.0pt; font-family:”News Gothic MT”,”sans-serif”; mso-ascii-font-family:”News Gothic MT”; mso-fareast-font-family:”Times New Roman”; mso-hansi-font-family:”News Gothic MT”; mso-bidi-font-family:”Times New Roman”; mso-fareast-language:HU; mso-bidi-font-style:italic;} .MsoChpDefault {mso-style-type:export-only; mso-default-props:yes; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:Calibri; mso-fareast-theme-font:minor-latin; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:”Times New Roman”; mso-bidi-theme-font:minor-bidi; mso-fareast-language:EN-US;} .MsoPapDefault {mso-style-type:export-only; margin-bottom:10.0pt; line-height:115%;} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} –>
Rózsaszín emlékkönyvemb?l 1.
A kommunizmus diszkrét bája Csomós Róbert
A BÖBE
Délutánonként az ?rség minden fenyeget?dzése, a foglárok obszcén ordítozása, a f?kulcsár mázsás büntetései ellenére, a kenyéradag megvonására fittyet hányva kiállottunk az ablakokba leskel?dni. Délutánonként az elkülönített n?i osztály sétált az udvaron……
Be kell vallanom nem valami szemrevaló volt a mustra. Inkább csak olyan szoknya bubusokból állott ki a hölgykoszorú. Mindegy! A sötétzárka magányában, az éhségt?l vizionálva, már gyönyör?ek voltak a látomásaink…
Hanem a Baba!! Amikor azt behozták! Szinte bukfencet vetett, felfordult az a vén, sárgára meszelt épület Mikor a Baba sétált, még Slampos, az örökké kialvatlan, görnyedt hátú foglár is a nadrágja sliccéhez kapott, ujjaival a hiányzó gombokat keresgélve, majd jobb híján a derékszíját igazította még ferdébbre:
–Nekem bemennyenek onnan! L?vetek az ?rséggel a betyárszentségit a kurvaannyuknak!
Hát az ?rség az lövésre készen is állt, mégpedig láthatóan, csak éppen nem a puskájukkal szerettek volna l?ni, pedig kéznél volt az is. Meg volt ott veszve mindenki, de nem is csoda. Az a magas királyn?i termet, az a hollófekete, vállig ér?, repül? selyemhaj, a falaktól kifehéredett finom kis arcocska, közepén az érzékien duzzadó, meggypiros durci szájacskával, a fitos orrocskával, na és azok a világra csodálkozó, sepr?pillájú kék szemek! Ugye azt gondolják túlzok? Hogy a fiatalságom, a n? éhség, a romantika látatta velem olyan szépnek, csodálatosnak? Hogy a belvárosban vagy a Palatínus strandon nem is keltett volna felt?nést a drága? Olvassák csak végig a történetet és rájönnek mennyire igaz, amit írtam..
Ja! El?bb el kell mondanom ki-mi is volt a Baba, és hogyan került mihozzánk a Margit k?rútra.
Hol vannak ma már azok az öreg sittesek, akik emlékeznének a Margit körúti katonai börtön sárga épületére.(manapság két MAMUTH is terpeszkedik a helyén) Bizonyára szétesett már a porcogója valamennyinek, aki pedig még él, nagyon rozzant lehet. Fontos az, hogy a történet—ha régi is—jól illeszkedik modern korunkhoz, nyoma van benne a haladó hagyományoknak, értékes tanúsággal szolgálhatnak a jöv?re nézve…szóval érdemes végigolvasni
***
A híres, vagy inkább hírhedt „négyes fogatnak” (a gyengébbek kedvéért ide írom a neveiket: RÁKOSI, GER?, RÉVAI, FARKAS) volt eleinte egy ötödik kereke is, aki a Budapest ostromát követ? hetekben-hónapokban néhány krumplisvagon felhozataláért a F?város megment?jeként ünnepeltette magát, és akiben volt annyi óvatosság, el?relátás, talán emberi jóérzés is, hogy lassan-lassan visszavonult a politikától, néhány jelent?s és jól jövedelmez? gazdasági pozícióba. Így sikerült is elkerülnie, hogy Rajk László és Pállfy György sorsára ( akasztófára) jusson, vagy akár csak börtönbe is kerüljön.
Na, ha ?t magát nem is, azért a titkárn? szeret?jét csak lecsukatta a Kopaszkirály, akinek nagyon a bögyében volt már a Krumplikirály népszer?sége. V. Z. elvtárs eleinte próbálta menteni kalitkában verg?d? gerlicéjét, de amikor látta, hogy a saját feje is könnyen ott ragadhat a lépen, inkább felhagyott az erre irányuló er?feszítésekkel. Akkoriban már el?revetették árnyékukat a koncepciós politikai perek, Matyi talán már fontolgatta ki is legyen a f?szerepl? az el?adáson, és bizony Rajk Lászlón és Révai Józsefen kívül, leginkább csak V. Z elvtárs jöhetett számításba. Így aztán az óvatos visszavonulás csöppet sem vehet? gyávaság számba, s?t okvetlenül kellett a túléléshez! V. Z. aki maga is a Marxizmus-Leninizmus eml?in nevelkedett, és végigolvasta a SZOVJETUNIO KOMMUNISTA ( BOLSEVIK ) PÁRTJÁNAK jó néhány változatát, nemcsak a moszkvai LUX szállóban, de már a váci fegyházban is egy fedél alatt lakott a Kopaszkirállyal, igazán tisztában volt a veszély nagyságával, mégis tévedett egy kicsit. Elhitte, vagy el akarta hinni, hogy talán nem megy vérre a dolog. A titkárn?t kezdetben holmi bizalmas iratok hanyag kezelésével gyanúsították és csak kés?bb, majd egy évvel a letartóztatása után kezdték az osztályharc élesedését?l felhergelt ügyészek kémkedéssel megvádolni, amit Baba, mint az imperialisták el?re beépített ügynöke követett volna el. Na, ennek már a fele sem volt tréfa! Az ilyen ügyekben az ember könnyen ott hagyhatta a fogát ( a biggyesztett érzéki ajkak mögött hófehér hibátlan gyöngy fogsor villogott, bizony kár lett volna értük) Szó, ami szó, Baba megértette mi forog kockán, és élete megmentésének érdekében merész lépésre határozta el magát: Azt tervezte, hogy teherbe fog esni!!.
Köztudomású, hogy várandós n?t a törvény kivégezni nem enged, mert ezzel egy kétségen kívül ártatlan jogi személy, a magzat is életét vesztené. Kilenc hónap a magzat kihordása, utána még fél év a szoptatási id?, az alatt majd csak történik valami a világpolitikában. Ha pedig nem, a kegyelmi kérvény a köztársasági elnökhöz ( Dobi István hordozta akkoriban ezt a címet) mégis csak több esélyt ad egy kisgyermekes anya nevében. Dobi egyébként híres volt arról, hogyha jó borhoz, vagy kell? mennyiség? törkölypálinkához jutott, akár az ÁVH f?nökével, Péter Gáborral, de még Dobrinyin szovjet nagykövettel is feleselni mert.
Persze azért némi akadályai voltak ám a szép tervnek. Akkoriban nemhogy a fogamzásgátló tablettát nem ismerték, de a mesterséges megtermékenyítés is gyermekcip?ben járt még. Hanem Baba, aki okos n? volt, nem is gondolt ilyesmire. ? igazi férfit?l, igazi babát akart. Az, aki a börtönben az apasággal járó kellemetességek mellett a rajtavesztés kockázatát vállalni meri: az igazán legény a talpán!
Persze ma már könny? hetvenkednem, de állítom, mint természetes génbank én is szívesen Baba rendelkezésére állottam volna. Bár nem kaptam utólagos meghatalmazást volt rabtársaimtól és statisztikával sem foglalkoztam soha, meg merem kockáztatni azt az állítást, hogy a börtön bennlakóinak 99,6 %-a (ennyi szokott a választásokon a Népfrontra leadott szavazatok számaránya is lenni) az ?rszemélyzetet is beleértve, nem tagadta volna meg Baba ez irányú kérését.
A hátulüt?je az volt a dolognak, hogy Babát a harmadik emeleten elkülönítve ?rizték, sétáit is egyedül bonyolította le, csak a rabok és az ?rszemélyzet kigúvadt szemei kísérték útjait. Na de mindjárt látni fogjuk, hogy éppen ez a túlzott izoláció segítette sikerre vinni a szépremény? tervet.
A börtön visszhangos folyosóin, a hosszú „dióver?vel” a vállukon, az els? és a második budapesti ?rzászlóalj katonái teljesítettek szolgálatot. Az ?rséget 24 óránként váltották és a 24 órán belül egy-egy kiskatona négyszer két órát állott ?rségben, illetve leselkedett a kémlel?lyukon a „Júdásszemen” keresztül Baba bájaira. Persze nem csak a szemeit legeltethette, társalogni is lehetett, és mindkét fél, az ?r és a rabn? is szerette így múlatni az id?t. A beosztást, mert mindenki ebben a mégoly reménytelen helyzetben is próbálta tenni a szépet Babának, sorshúzás döntötte el. A szerencsés nyer?, ha akarta akár egy doboz cigarettáért, vagy egy arasz kolbászért is eladhatta az ?rködést. Máskülönben a zárkaajtót csak a foglárok egyike, de leginkább maga a f?kulcsár K.. János nyithatta csak ki. Beszélgetni beszélgethetett a fiúkkal Baba amennyit csak akart, de ezen felül, pláne pedig alul semmit sem tehetett. Az pedig, hogy valakinek gyereket lehet beszélni a hasába, csak amolyan szólás-mondás. Valójában egészen mása fortély kell ahhoz!
Hát ugye a kiskatona tud ám ravaszkodni. A régi bakáktól örökölte a csavaros észjárást, furfangosságot. Baba jól körülnézett közöttük, és egy pirospozsgás derék vidéki fiúra esett a választása. A fiú szülei gazdálkodók voltak, barátunk az otthonról kapott kolbász, mákos, vagy diós bejgli r?fjeiért cserélgette, vette meg az ?rködést, ami lassan-lassan a szerelmi vallomásokig fajult, de mindkét részr?l ám.
Szemére vethetnék egyesek Babának, hogy csak tetette a vonzalmat, a szerelmet, mert ugye miniszteri titkárn? korában észre sem vette volna a kiskatonát. Lehet, hogy így van, de miért ne szerethetne bele egy harmincéves töltött galamb (az ám, a begyeir?l még nem is beszéltem! Hát azokat bizony csak a képzeletem látta, de azért eskü mellett merem állítani: feszesek, formásak, lágyak és hófehérek voltak!) egy jókép?, nála tíz évvel fiatalabb parasztgyerekbe? Volt már erre példa a világba, meg lesz is….
A Margit k?rúti börtön régi épület volt. Valamikor a 19-ik század elején húzhatták fel átkozott falait amelyekben — ezt már újonc koromban hallottam az öregkatonáktól —mindenkinek van egy téglája! A legfels? emeleten valaha az ?rszemélyzet családtagjai laktak, és csak Kopaszkirály alatt, amikor a nép szabadsága annyira kiterebélyesedett, hogy kinn már nem volt hely a sok szabad ember számára, lettek a szobák cellákká átalakítva. Húszan, vagy annál is többen szorongtunk egy négy személyre tervezett zárkában, de Babának magának egyedül jutott egy ilyen kényelmes garzon. A zárka ajtaja nem volt a rendes börtöncelláknál szokásos tolózárral ellátva, hanem egy jókora függ?lakat szolgálta a biztonságot. A lakatpánt er?s csavarokkal volt úgy az ajtóba, mint az ajtókeretbe er?sítve, az orosz puskának, a már említett dióver?nek a szuronya, pedig nem más, mint egy hosszú, er?s csavarhúzó.
Kezdik már kapizsgálni, pedzeni a dolgot?
Nos, mindent kitervezni, alaposan megbeszélni volt id?. A kiskatonának nem kellett félnie, hogy a menyecske nem jön el a randevúra. Ha a sorshúzásnál a „Doberdóra” az épület tetején való ?rködésre jelölte ki balsorsa, a jó kolbász, mint mindég, most is segített. A megbeszélt éjszakán, még el sem csendesedtek a távozó váltás léptei, már szedte is le a kiskatona a szuronyt a dióver?r?l és neki a csavaroknak. Azok azonban jó er?sen voltak besrófolva a tölgyfa ajtóba, bizony csurgott róla a veríték, mire elkészült velük. Azt ugye mondanom sem kell, „omnia vincit amor” hogy a szerelem er?sebb a fánál, vasnál, mindennél…..
Igen ám, de mit tesz az ördög, aki köztudomásúlag sohasem alszik?
Ezen az éjszakán az ördög, úgy lehet mennyei sugallatra, K. János f?kulcsárba bújt bele, és felrángatta ?t a harmadik emeletre ellen?rzés céljából. Mikoron nesztelen lépésekkel (mert a smasszereknek posztótalpú csizma volt rendszeresítve) befordult a hosszú börtönfolyosó végén, a kiskatonát lázas buzgólkodás közben érte tetten. Na, ne gondoljanak semmi rosszra, illetve jóra, még nem a Babát, csak az utolsó csavart tekerte, lelki szemeivel már a karjaiba omló, hófehér, telt idomokat látva. Ugyanakkor azonban nyitva tartotta a látókáit is, és észrevette a folyosó végén lopakodó veszedelmet.
A KBTK (Katonai Büntet? Törvénykönyv a gyengébbek kedvéért) ?rségben háromféle fegyverhasználatot ismer: Az els?, a kötelez? fegyverhasználat arra az esetre szól, ha az ?rszemet, vagy az általa ?rzött objektumot fegyveres támadás éri. A második, a jogos fegyverhasználat akkor jöhet szóba, ha az ?r úgy véli, veszélyeztetik feladata végrehajtásában. Ebben a második esetben kétszeri felszólítás után egyszer a leveg?be kell l?nie, és csak, ha a támadó még ekkor sem hátrálna meg szabad ?t a lábára célozva ártalmatlanná tenni. A harmadik eset a jogtalan fegyverhasználat lenne…de hát hallják csak a továbbiakat.
A kaján vigyor bizony ráfagyott K..János barátunk bortól bíbor ábrázatára, amikor a kiskatona, ahelyett, hogy könyörg?re fogta volna a dolgát kétszer gyorsan és keményen elrikkantotta magát: Állj, vagy lövök! Állj, vagy lövök! Majd cs?re töltötte a dióver?t és célra emelte a fegyvert. Annyit biz Kiss János barátunk (a fene egye meg kikotyogtam a nevét, de sebaj, sok Kiss János van az országban) is tudott, hogy a régi bakarecept szerint neki jár az els? golyó és majd a második fog a mennyezetbe fúródni, meg azt is tudta, hogy a kiskatona a lábára céloz ugyan, de holtbiztosan fejbe fogja eltalálni. Akkor azután ügyész legyen a talpán, aki pontosan meghatározza, mi is történt ott a lövést megel?z?en és be tudja bizonyítani, hogy nem az els?, hanem a második golyó van a mennyezetben. Persze azért a kiskatona esetleg kaphat egy-két évet, de ez még mindég csak a fele-harmada annak, amit a csavarokért biztosan kapna.
Mindezt gyorsan fontolóra véve inkább Kiss János fogta könyörg?re a dolgot:— Magyar emberek vagyunk ugye? Egy azon hadsereg katonái! Férfiemberek mind a ketten! Össze kell tartanunk a közös cél érdekében! Az ám! Fogjunk csak össze! Mert, ha mi ketten összefogunk pajtás, akkor…..
Nem kellett sokáig agitálnia, a kiskatonánál is hamar leesett a tantusz, és már srófolta is vissza a csavarokat, hiszen a mennyország kulcsa ott lapult új komája, puszipajtása zsebeiben.
A drámai szendét meglepte ugyan, de nem hozta zavarba a szerepkönyv hirtelen átírása, látott ? már titkárn? korában ennél nagyobb bukfenceket, viharokat is. Némi kis m?felháborodás, habozás után mindkét kér?jének kimondta a boldogító igent!
A sorrendi kérdésben volt ugyan némi, percekig tartó jogi vita, a kiskatona az ? els?bbségét akarta érvényesíteni, míg Kiss János az er?sebb kutya idevágó paragrafusára hivatkozott, de végül is megoldódott csendben, rendben, minden.
Ah! Mézeshetek, s?t mézes hónapok követték egymást nászutazás nélkül is. Igaz a két cinkos csak harmadnaponként kortyolhatott a mennyei nektárból, mert az ?rzászlóaljnál, minden szolgálati napot egy pihen?nap, és egy nap készültség követett, de hát a szívszorongató vágyakozástól még édesebb, mámorítóbb lett ez az ital, amelyet a titkosság, a tiltottság már amúgy is megcukrozott, megf?szerezett.
Ezeregy éjszakára mégsem futotta a meséb?l. Nem mintha a két luksógor, vagy a tüzes menyecske ráunt volna a dologra. Az történt, hogy a kiskatona, szigorú titoktartás esküje mellett elmondta a dolgot a legjobb barátjának, falujabeli kenyeres pajtásának. Az meg is tartotta az esküjét, ? is csak egy másik barátjának adta tovább. Barátról barátra, szájról szájra terjedt a történet, és nemsokára az illetékes fels?ség kivételével, az egész siti, az egész ?rzászlóalj, az egész hadsereg, tudott a dologról.
Meddig lóghat egy paraszthajszálon Damoklész kardja? Bizony egy nyárvégi napon elkezdett b?zleni a dolog. Egész pontosan meghatározva a b?z a f?kulcsári iroda helységéb?l áradt. Olyannyira, hogy mivel Kiss János éppen szabadnapos volt, feltörték a f?kulcsári irodát, majd magát a b?z fészkét, a nagy iratszekrényt és az bizony telis-teli volt szarral! Feltörték az íróasztalokat is, ott is hasonló leletekre bukkantak. Másnap azután bejött szolgálattételre maga Kiss János is, és mert szépszerével nem adta, hát er?szakkal elvették az aktatáskáját. Bizony abban sem csokoládé volt, pedig a színe után ítélve az is lehetett volna….
Szirénázó ment?autóval vitték ki Lipótmez?re a viccosztályra és jóformán még le sem játszhatta az els? partit a gumidominóval, mikor az iménti meglepetésb?l még magához sem tért börtönorvos h?dötten állapította meg, hogy az immár több mint egy éve börtönben tartott Baba negyedik hónapja áldott állapotban van.
A paragrafusok bet?i szerint az ?rizetes, még el nem ítélt személy állampolgárnak számít, annak minden kötelezettségével és jogaival. Akkoriban Ratkó Anna elvtársn? volt a „népjóléti” minisztern?, így angyalcsinálásról szó sem lehetett. A rendszer minden törvénytelensége ellenére nagy súlyt fektetett a formaságok betartására.
Kiss Jánost már nem lehetett el?hozni a diliházból, nem hogy felel?sségre vonás, de még tanúkihallgatás céljából sem, mert ugye ki ad egy ?rült vallomásaira? A kiskatona is túl volt már ungon-berken, s?t az osztrák államhatáron is, volt esze nem kivárni, amíg az ártatlansága kiderül. Neki lódult ? már akkor, amikor az iratszekrényben ?rzött „titkos anyag” el?került.
Bizony törhették a fejüket az illetékes elvtársak, kit-mit vegyenek el?, vonjanak felel?sségre, mert ugye a dialektikus materializmus miatt arra a régi názáreti példára mégsem hivatkozhattak, tettesnek pedig lennie kellett. Sok-sok paragrafus cs?rés-csavarás, ügyészizzadság árán kiókumlálták: A kiskatona századparancsnokán és a f?kulcsár helyettesén verik el a port. Két-két évet kaptak kopoltyúnként. A századparancsnok azért, mert nem ellen?rizte a beosztottját, a f?kulcsár helyettes pedig azért, mert nem ellen?rizte a felettesét. Így intéz?dött el a dolog, közmegelégedésre.
Közmegelégedésre mondom, mert az ügyészség jelenthette felfelé, hogyha a tettes nem is, hát legalább a felel?sök megb?nh?dtek, de az elítéltek is meg lehettek elégedve, mert mi volt azokban a daliás id?kben két év börtön?! Egy, a termel?szövetkezet földjéb?l kihúzott répáért, egy cs? letört kukoricáért is a háromszorosát lehetett kapni. Hát még a terménybeszolgáltatással való kukoricázásért!! Magam is ültem együtt olyan öregparaszttal, aki egy mázsa zsizsikes búzáért, tíz mázsát kapott a sitten….Az ám! Ez volt aztán az agrárolló!!
***
EPILÓGUS: Vagy jó három év múlva a rózsadombi vezet? pártfunkcionáriusok csemetéi részére létesített különleges óvoda kényeztetett kis védencei közé új angyalka sorolt be. Egy babaarcú, hollófekete hajú, kék szem? kislány: a Böbe! Nevét nyilván az anyja után nyerte, aki szül?városában maga is erre a kissé parlagias névre hallgatott és csak miniszteri titkárn?vé avanzsálásakor demagyarította nevét az új mili?höz jobban ill? Babára. Az új kislányt V.Z. elvtárs sof?rje hozta-vitte, biztosan valami közeli rokona pruttyója lehetett.
Kopaszkirály megfáradva a nap-napi törvénytelenkedésben és fennhéjázásban szívesen és s?r?n látogatta ezt az intézményt, amely mellesleg szerénységér?l is volt elnevezve. Ide járt fürdeni a népszer?ségben, mert itt legalább biztos lehetett benne, hogy az ?rszemélyzet és az óvón?k kivételével ?szintén szeretik. Megtartandó ezt a szeretetet óvakodott is a magyar édesipar termékeivel, vagy pláne a kissé szappan íz? szovjet csokoládéval beállítani, inkább a Holland és a svájci kapitalisták termékeit részesítette el?nybe.
Érdekes módon lett a kis Böbe a magas látogató kedvence. A szokásos csokréta átadása után Matyi pajtás felkapta, megpuszilta, majd nyakatlan tojásfeje fölé emelte a kislányt, mintegy megmutatva neki épül?, szépül? hazánkat, mire a kislány egészen természetesen reagált…..bepisilt!
Bizony egy kis rózsavíz Matyi pajtás sz?ke göndör fürtjeit is meglocsolta. Mindenki megdöbbent, félve várták mi lesz most, mert a humorérzék köztudottan nem tartozott Matyi pajtás kevésszámú jótulajdonságai közé, de ezúttal Matyi pajtás csak mosolygott, Ez a mosoly valamivel szebb, emberibb volt a szokott plakátmosolyánál, persze azért így sem lett bel?le egy kimondott Adonisz…Mindegy, mert kés?bb Böbe tényleg megszerette és tapsikova elébe futott, nyakába ugrott Matyi pajtásnak várta, hogy Matyi pajtás „felhúzza” ( amit hajdan majdnem az anyjával tett meg!)
Ilyen ez a világ! A természetes apa kiléte elvész a gének, kromoszómák labirintusába, de a kis Böbének, tényleg ? maga Rákosi Mátyás elvtárs (aki szívesen nevezte magát a nép atyjának) adott tudtán kívül életet.
Fortélyos, ravasz, fenséges…cirkusz az élet!
Legutóbbi módosítás: 2010.03.20. @ 07:36 :: Csomós Róbert
