Mit csinálnál, ha egy sorozatgyilkos fel akarná robbantani egész New Yorkot? Méghozzá mindezt pontosan új év els? másodpercében.
Els? rész: Hol is kezdjem…?
I. fejezet: A kéket vagy a pirosat?
2010.december 31. 23:55
– A kéket vagy a pirosat Doki? Melyiket vágjam el? A kéket vagy a pirosat?
– Nem tudom fiam, tényleg nem tudom…
Ez a válasz úgy ért, mint egy hidegzuhany. Már egy órája szenvedek ezzel a bombával, de ha még a doki is tanácstalan… igaz ? is elmenekült volna, ha nem ugrott volna egy golyó közénk. Most itt van mellettem és lehet, hogy ebben a kis szobában mi leszünk a legnagyobb durranás New York elkövetkez? és talán utolsó szilveszterén.
Hogy ki vagyok? A nevem David Dawn, detektív vagyok az NYPD-nél. Hogy hogy’ nézek ki?
Képzeljék el a világ legátlagosabb New York-i zsaruját, feketében: nadrág, cip?, ballonkabát, az egyetlen színváltozást a fehér inge adja, mert a nyakkend?je is annyira sötétkék, hogy a többség feketének hiszi. Na, ez vagyok én. Adjanak hozzá kócos fekete hajat, beesett karikás kék szemeket és borostát, ami lassan kezd szakállnak látszani. Nem, szoktam borotválkozni, de az elmúlt három hétben még aludni is alig volt id?m, nemhogy borotválkozni… Cigaretta? Sosem… általában inkább fogpiszkálón rágódok. A csomag része a fekete notesz a fekete tollal és a fekete nyel? ezüstös 9 millis pisztolyom. Röviden ennyi lennék.
– Tényleg ki kéne mennie, Doki…
– Fogd már be fiam, úgysem tudok eléggé messzire jutni, úgyhogy itt a szilveszteri bónuszod: nemcsak egész New York-ot mentheted meg, de engem is kihúzhatsz ebb?l a lyukból. Ha nem jön össze… ez van… legalább megpróbáltuk.
Ez mosolyt csalt a számra, ami nagy szó, ugyanis az elmúlt három hétben nemcsak az alvást és a borotválkozást, de a jókedvet is er?sen hanyagoltam.
Hogy ki a Doki? A neve doktor John Golden. Pár évvel id?sebb nálam, ?szül? haja és Einstein bajusza remek összhangot alkot bet?rt kockás ingjével és barna nadrágjával, a kép egyetlen csúfítója egy, már korábban is említett, l?tt seb a bal lábán, amit egy törülköz?vel próbál orvosolni. Nos, igen, hiába fizika-informatika doktor valaki… az nem tud kezelni egy ilyen sérülést. Ez van… ahogy ? szokta mondani.
A kis szoba is átlagos, na jó, majdnem átlagos.
Egy kis íróasztal, egy szék, a sarokban három doboz tele értéktelen dokumentumokkal, a plafonon egy egyszer? villanykörte lóg le, hiányos szigeteléssel és a szoba közepén egy nem teljesen átlagos és kevesebb mint 5 perc múlva felrobbanó atombombát találhatunk. A doki ül, nekitámaszkodva az atombombának, míg én kezembe veszek két drótot, egy pirosat és egy kéket. Félreértés ne essék én is elég amerikai filmet láttam ahhoz, hogy azt higgyem a kéket kell elvágnom, de a zsebemben még mindig ott van az a levél. Nincs feladó csak egy kérd?jel, és a következ?ket tartalmazza:
„Ha tervemre rájöttél már közel a cél,
Ha nem, akkor elvesztél kicsi egér.
Rajtad áll vagy bukik a Nagy Alma sorsa,
Az ég és a vér színei közül kell választanod ma.
De vigyázz mit diktál eszed és szíved,
Mert nem mindig igazak az amerikai filmek.”
Hát igen, Kérdés egy pocsék rím gyáros, de legalább lényegre tör?. Hogy kicsoda kérdés? Egy Senki, pontosabban egy közveszélyes sorozatgyilkos Senki, aki kedves hobbiként fel akarja robbantani New Yorkot, miközben ? tovább szedi áldozatait és eszeli ki eszel?s rejtélyeit. Vajon egy szociopatának van logikája? Igazából nem számít. ? is csak egy a sok rosszfiú közül, akit szépen rács mögé rakok.
De el?tte valami fontosabbat kell elintéznem: a bomba. Közeledik a számláló a nullához, cselekedni kell, itt a választás ideje: legyen a kék…
Általában azt gondolná az ember, hogy most lefut el?ttem az életem, de e helyett egy kérés ugrik a fejembe: Mi a fenét keresek én itt? Na, erre kitört bel?lem a röhögés!
– Mi olyan vicces fiam?
– Úgy t?nik ennek a lököttnek egy valamiben mégis igaza lett.
– És mi az?
– Nincs mindig igaza az amerikai filmeknek. Reménykedtem, hogy az életem lefut a szemem el?tt, de helyette megkérdeztem magamtól, hogy mi a fenét keresek én itt? Simán itt hagyhatnám ezt a helyet, hagyhatnám egész New York-kal együtt felrobbanni…
– … de úgyse fogod, fiam, az nem te lennél…
– Igaza van, Doki. Nem hagyom, nem hagyhatom… ha elmennék, akkor ? nyerne és te nagyon jól tudod, hogy mennyire útálok veszteni.
– Na ez a beszéd! Vágj el egy drótot, de gyorsan, mert ha nem én esküszöm, hogy úgy seggbe rúglak…
Nem tudta befejezni, mert ? is elkezdett nevetni, velem együtt. Szívesen megkérdeztem volna, hogy a l?tt lábára támaszkodna, vagy azzal rúgna belém. Erre bevillant valami. Abbahagytam a nevetést, de az arcom a legszélesebb mosolyra húzódott.
– Gy?ztünk!
– Megbuggyantál fiam? A drótot még nem vágtuk el…
– Az nem számít!
– Mi?
– Megtaláltuk a bombát, mindjárt hatástalanítjuk azt…
– De optimista lettél fiam!
– Mert vége van. Igaz, még nem kaptuk el Kérdést, de legy?zzük, legy?ztük! Itt a bomba, a nagy rejtély meg van oldva!
Legalábbis akkor még azt hittem, de az id? sürget, el kell vágni az egyik zsinórt. Hát elvágom a kéket. Persze becsuktam a szemem, de érzem, hogy konfetti repül az arcomba…
– Azt hiszem, kell egy új gatya… és nem a vér miatt.
– Rendben Doki, azt hiszem az nekem is elkelne.
Még soha nem fagyott le mosoly olyan gyorsan az arcomról mint abban a pillanatban amikor megláttam egy újabb borítékot ugyanazzal a ronda kérd?jellel, de ennek egy üzenet van a hátulján: BUMM!
– Mi a jó… Ez meg mi?!
– Maga szerint mi lehet Doki?
Erre meghallottuk a tömeg üdvrivalgását, mindenki örvendett az újévnek és annak kezdetének, ám a világ legnagyobb ünnepe sem tudna minket felvidítani.
Nehogy azt higgyék ez itt kezd?dött. Ez csak a jéghegy csúcsa. Hogy mikor kezd?dött az egész rémálom? Pontosan négy hete…
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:59 :: Deme Dávid
