Deme Dávid : A Nagy Alma megmentése – VIII. fejezet

Kérdés és a Kulcsmásoló

 

2010. December 15.  17:17

  

A Kérdés gyerek álmában se mert volna elképzelni ekkora el?nyt… soha az életben nem gondolta volna, hogy az Úr képes ekkora ajándékkal meglepni ?t. David Dawn lakáskulcsa a Kérdés gyerek kezében van, és ott volt az a lány… nagyon nézte magának ez a lökött zsaru… majd a Kérdés gyerek szépen kiszedi a hölgyikéb?l, hogy miért ilyen fontos. Vannak módszerei… nem is egy. Na jó… most kezdjünk el gondolkodni, mondjuk ennyi ésszel nem lesz nehéz. A n?… MEGVAN! Hát persze… a második áldozat! ? a menyasszonya! Szóval így állunk Mr. Dawn? Fiatal, majdnem-özvegyeket csábítgatunk? Majd megbánod, hogy kikezdtél a Kérdés gyerekkel, hogy lemerészeltél ?rültezni egy olyan zsenit, mint én!

Szóval… kezemben a kulcs. Az eszementnek hamarosan vissza kell mennie dolgozni, így a n?cit magára hagyja… óóó… ez túl egyszer? kedves Dawn… TÚL egyszer?. Legalább valami csapdát állítanál nekem, de hogy is tudnál… nem is tudod,hogy került a kezembe ez a kulcs, és a kulcsmásoló szalonja… s?t… valószín?leg még azt se tudjátok, hogy meghalt!

Nem lett volna nehéz kikövetkezni, mármint, ha olyan részletes megfigyel?munkát végeztetek volna, mint a Kérdés gyerek! Úgy bizony, már az összes áldozatom megvan! Az összes eszköz a rendelkezésemre áll! Nem tudtok engem legy?zni! Soha! Ahhoz túlságosan átlagosak vagytok… nem figyelitek meg az emberek apró hibáit. Igaz, akinek nincsen hibája, az könnyebben észreveszi másokét, de ha nyitott szemmel járnátok, szabályosan a szemetekbe vágódna az a sok mocsok amit egyesek életnek neveznek. Ám ti ebben gyengék vagytok… mintha egy apró kissrác állna ki egy NBA-s sztár ellen kosarazni… a kis lökött azt hiszi van esélye vagy hogy a nagy nyerni hagyja, de téved és megalázzák ?t a pályán… úgy bizony. A Kérdés gyerek is így fog benneteket megalázni… úgy bizony.

De most nem veszíthetjük el a fejünket… nem a Kérdés gyerek sokkal jobb ennél… ? szépen megtervez mindent. Lássuk csak… a zsaru hamarosan visszamegy dolgozni, így a lány egyedül marad a lakásban. Nyilvánvalóan megmondja a csajnak, hogy senkinek ne nyisson ajtót, így vagy halkan kell beosonnia, vagy gyorsan be kell rontania. Inkább az osonás kellene, nem akarhatjuk, hogy a szomszédok gyanút fogjanak. Hogy bejuss, ahhoz nem kell sok, de ha bent vagy aztán mi lesz, huh? Mivel kábítod el? Ugyanazt, mint a többinek? Maradt még vajon bel?le? Nézzük csak… Á meg is van. Akkor be kell vezetnem ezt a kis kitér?t… de a dolgok további alakulás érdekében mindenképpen hasznos lesz… de még mennyire hasznos

Azzal Kérdés felemelte a fecskend?t. Ez hasonlított arra a fecskend?re, amit kicsivel korábban egy másik áldozatának fecskendez be. Alaston egy átlagos kulcsmásoló volt, csak a házasságával voltak apróbb gondok, és ha mindezek mellé hozzátesszük, hogy felesége és húga állandóan versenyeztek, hogy ki tudja megkaparintania a másik pasiját, nem nehéz kitalálni, hogy Alaston milyen helyzetben volt. Ezek után már arra sem nehéz rájönni, hogy miért esett Kérdés újabb áldozatául. Hogy is történt mindez?

Csak egy borús napnak indult a mai is, h?tlen kulcsmásolónk életében. Hamarabb elment otthonról, mint a bolt nyitási id?pontja, hiszen ha felesége nem szeretkezik vele se este, se reggel, akkor is tud valakit, aki szó nélkül kielégíti vágyait. Fel is ugrott Samanthához, lezavartak egy gyors numerát… észre sem vették az idegen kocsit, ami valamiért túl lassan haladt el az emeltes ház el?tt… és a sof?r valamiért gonoszan mosolygott, mintha mindent tudna róluk, pedig semmit nem látott csak két árnyékot. Igazából senki nem láthatott senkit, a sof?r mégis tudta mit keressen… és meg is találta azt. Majd kényelmesen továbbhajtott, pontosan tudta, hogy áldozata hova fog innét menni, és azt is tudta, hogy nyitás el?tt negyed órával már ott lesz… mindig ott szokott lenni és 15 perc alatt rengeteg dolgot tehet az ember.

Elbújunk az egyik kuka mögé… lassan már órákat kéne tartanunk emberek elkábításához, mert a Kérdés gyerek annyi tapasztalatot szerzett már, lassan becsuklott szemmel is menne, de ennyi ésszel… nem is csoda.

Itt is van… megint a kulcsaival babrál… egyszer?bb lenne külön gy?r?kre rakni ?ket… de hát a lustaság nagy úr, a hibákkal teli emberek életében, nem úgy a Kérdés gyereknél… Észre se vett minket… a járókel?k meg túl elfoglaltak ahhoz, hogy bármit is észrevegyenek ebben a rothadó almában. Így ni… egy kis szisszenés és már el is aludtál. Nem is volt olyan rossz ugye Alaston? Legalább szép emlékekkel halsz meg, hiszen el?tte nagyon jól érezhetted magadat azzal a n?vel… majdnem túl jól, hiszen abba is majdnem belehalhattál volna a szíved miatt, de amit most kapsz… abba garantáltan belehalsz. A Kérdés gyerek ebben annyira biztos, mint amennyire biztos abban a tényben, hogy ? a világ legnagyobb zsenije.

A karodat átlendítem a válladon… mintha csak segítenék neked bejutni. Nehezebb vagy, mint gondoltam, de nem baj… lehet, hogy nem vagyok már fiatal, de ennyivel még lazán elbírok.

Ha legutóbb észrevetted a kötélnyomokat, akkor most inkább kihagyom ?ket. Lehet, hogy id? el?tt felébred az áldozat, de ezzel a kockázattal a Kérdés gyereknek számolnia kell, és számol is, de nem sokáig… mert hát ilyen ésszel nem nehéz számolni.

Ami valaha a bolt védelmét szolgálta, az most tulajdonosa vesztét jelenti. Alaston az 5 évvel ezel?tti rablás óta tart magánál egy 9mm-es fegyvert, valahogy csak meg kell védeni magunkat.

A Kérdés gyerek akár csukott szemmel is meg tudná találni a fegyvert… az emberek annyira kiszámíthatóak. Itt is van… most szépen ráer?ltetjük a kezére. Ezek után eldörren, de nem fog nagyot szólni… a Kérdés gyerek úgy hiszi, észre se fogják venni.

Ami ezek után történt tökéletesen bizonyítja, hogy a történelem ismétli önmagát, azzal az apró kivétellel, hogy miel?tt dolga végeztével szépen kisétált volna az üzletb?l, egy nevet? párocska sétált be. A n?t valahonnét ismerte a Kérdés gyerek, de meg nem tudta mondani, hogy honnét (persze kés?bb majd beugrik neki) a férfit viszont rögtön megismerte… de szerencsére a Kérdés gyerek jól tud színészkedni… Így eljátszotta a kedves kulcsmásolót és elintézte Mr. Dawn kérését, majd pedig tájékoztatta ?ket, hogy a kulcs holnapra kész lesz. A valóságban persze csak pár óra lesz az egész, de tudta, hogy id?re lesz szüksége… utána pedig egy tervre… de mindent a maga idejében.

És most itt vagyunk újra a jelenben. A Kérdés gyerek el sem hiszi, hogy mindez ilyen könnyen az ölébe hullott. Most szépen meg kell hálálnia az Úr jócselekedetét, azzal, hogy elrabolja azt a n?t… és ?t használja fel… befeketíti a zsernyákot és a poklok poklára jutatja!

 

Edyna csak a második cseng?szóra ébredt fel…nem is sejtette, hogy közben a zár felnyílt… David elmondta neki, hogy ne nyisson ajtót senkinek, de azért megnézni még csak lehet, nem?

Mosollyal az arcán elindult az ajtó felé, de miel?tt kinyitotta volna az önmagától kinyílt és egy alak egy fecskend?s t?t nyomott a vállába… elkábult így nem is vehette észre hogy egy szúrt sebet ejtettek rajta, és hogy egy kicsit bevérezték vele a padlót.

Eközben Dawn nyomozó falfehéren sétált be ugyanabba a kulcs másodlába, ahová nem olyan sokkal ezel?tt lépett be Edynával.

Alaston Norton-nak kísérteties egyezése volt mr. Mathers halálával, csak a kötélnyomok hiányoztak… de a levél ott volt… a szokásos kérd?jellel az elején:

 

Ahhoz hogy elkapj, több ész kéne,

Újabb b?nöst ért el büntetése.

A közvélemény már kérne,

Juttass engem börtön mélyére.

De te még csak a közelembe se érsz,

Mi a baj zsarukám, talán félsz?

 

Ez már nyílt fenyegetés volt. Most már nem lehet ebb?l kibújni…”Jézusom! Edyna! Azonnal haza kell jutnom…” Ez a gondolat villámcsapásként érte Dawn nyomozót, de amikor hazaérkezett, akkor azt kívánta bárcsak sosem ismerte volna meg ezt a n?személyt…

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:58 :: Deme Dávid
Szerző Deme Dávid 47 Írás
Egy egyszerű lélek vagyok, akin néha úrrá lesz a vágy, hogy egy őrült gondolatot, vagy egy álmot papírra vessen és addig csűrje csavarja, amíg valami érdekes alkotás ki nem sül belőle.