Kezd? vegyészként hogy szerettelek!
Veled színeztük a szilikagélt
Amelynek rózsaszínbe hajló kristályai
Az id? múlását jelezték
De néhány órás szárítás után
Újra kék lett, pompás ibolyakék
Titráltam én, és nem is keveset
A színátcsapást jelz? indikátor
Leggyakrabban a metilnarancs volt
Fenolftalein vagy kristályibolya
Sem volt ritkaság, vagy jodometriás
Titrálásnál a f?zött keményít?
Színtelenbe lassabban váltó kékje
Ezek mulandóságunkat jelezték
A nap végén kiöntve megsemmisült
A szín, amit munkánk megcélozott
Te változó, megújulni képes
Jelenség voltál, a bizonyosság
Hogy van állandóbb, mint sérülékeny
Viszonyaink, s törékeny életünk
A biztos pont voltál nekem, természet
Csodája. Frissen szárított
Kékl? tömeged nem a debreceni
Krematórium kékeslila színét
Hanem a F?NIX feltámadását
Idézte meg nekem, egyáltalán
A feltámadást, amely sorsunkon
Túlmutat; a megújulást, amelynek
Vége számunkra beláthatatlan
Rákkelt? vagy. Bennem egy világ omlott
Ma össze. Szám?zni kell körünkb?l
Csak ny?g lennél, plusz adminisztráció
Veszélyforrás, mely kiszámíthatatlan
Jön más helyetted, más indikátorok
Jelzik majd, hogy már elnedvesedett
A szilikagél, s szárítani kell
De azt a színt, a fiatalságom
Kedvenc színét, nem hozza vissza semmi…
Legutóbbi módosítás: 2010.03.22. @ 21:01 :: Fűri Mária