Léptem zeng csak, s körötte csend.
S kacagásod, mely fülemben cseng.
Feltárul elmémben a messze múlt,
s emlékedt?l szívem megtébolyult…
elcsukló könnyem e szavakba fúlt:
Sötét estén,
üres utcán néma léptek.
Hazafelé…
Mondhatnám, noha mégsem.
Nincs otthonom,
csak egy ház az, amit bérlek.
Az is sok most:
nem vár ottan semmi lélek!
Lényem: csendcsap.
Onnan árad, amit érzek.
Köröttem vagy:
életlen hang, tompa képek.
Ez maradt meg:
szívzörget? emlék-fények.
Elszaladt egy
szemem el?tt remek élet.
Nagynak tartlak…
De ez most már mit sem számít.
Nem siratlak:
reszket? lelkem téged áhít.
Szemem sarkán
lelkem egy cseppje kigördül…
Emlékzárvány:
az emészthetetlen, ami fölgy?lt.
Legutóbbi módosítás: 2010.03.23. @ 05:59 :: Amal Richard the Great
