Amikor Árpád a Vereckei hágón át vezető utat többsávossá nyilvánította, akkor vonult be a köztudatba az Árpádsáv. Ez olyan népszerű lett, hogy sokáig nem is használták, mert nem volt rá szükség. Aztán a padlásról valaki csak előásta és most itt van nekünk a boldogság, amitől újra olcsó lesz a tej meg a kenyér. Amikor István a kakastollas kalapját koronára cserélte, még senki sem gondolt a szomorú jövőre, amikoris bizonyos történésznek kikiáltott urak újraírják történelmünket.
— Uraim, felejtsék el, amit tanultak, az marhaság, de én itt, most önöknek elmondom a frankót, mert megálmodtam a nagy korona alatt fekve — mondta egy díszvendég, és mesélni kezdett. — Az úgy volt, hogy amikor Bánk leszúrta Gertrúdiszt, akkor Dózsa kivonult süttetni a hasát, aminek Árpád sem örült, majd jött a Vak Bottyán, aki hivatalból nem látott semmit, így megúszták az egészet, pedig VIII. Geréb ugyancsak bemószerolta XII. Nemecsek Ernőt, mert amikor a kötelező honfoglalás volt, akkor az Gül Babával papás-mamást játszott a sekrestyében, ami ellen később a Pápa is tiltakozott. Mátyást száműzték a Duna jegéről, mert a zöldek szerint a jég fehér, s Kolozsváron kötött ki, de a történészek szerint ott sem járt, csak a szobrot vonszolták oda, mert ott akkor pont nem volt szobor, és nem is tudták, kit ábrázol. Ezekután teljesen egyértelmű volt, hogy a kurucokat simán kitiltották a nyóckerből, pedig vitézül álltak ellen. Persze, hogy rohantak panaszra Vazulhoz, de mint ismert, süket fülekre találtak. Szóval, mit nem lehet ezen érteni, kedves uraim, csak várjanak, amíg rátérek az újkori magyar történelemre, ahol II. Rákóczi az úttörővasúttal támadta meg a Habsburgokat és Gömbös Gyuszi állásait visszaszorította az Adriai tenger túlsó oldaláig.
Nyilas Misi csak „kitartás Müller testvér” felkiáltással volt hajlandó meginni a haboskakaót, és árpádsávos szalvétába törölte lecsorgó könnyeit. Így sikerült a Füvészkertet nemzeti kinccsé nyilvánítani.
— Vissza Alaszkát és Kamcsatkát, Borneó és Celeb-esz magyar volt és magyar lesz…!
Nos, ekkor ébresztett fel a nejem, és még sosem örültem ennyire felkelésnek.
Legutóbbi módosítás: 2010.03.08. @ 14:48 :: George Tumpeck
