/ pályázati vers/
Ecsetje bőszen cikázik a vásznon,
tépi szakítja a tájat.
Felfeslenek a színek a dombon.
viharos szél támad.
Karmolja, hasítja az eget,
kibuggyannak a kékek, sárgák.
Felhő horzsolja a földet,
zihálva teríti a párát.
Saját arcát is felszántja,
ott is, ahol az idő már vésett.
Vörösek, barnák sorjáznak,
barázda szélére kiül a lélek.
Legutóbbi módosítás: 2010.03.12. @ 14:25 :: Kerti Károly György
