Volt egy olyan időszakom, amikor napjaimat teljes mértékben a reggeli ügyeletes újságra bíztam. Mások azzal viccelődnek, hogy az igazság odaát van, egy másik oldalon. Én viszont biztos voltam benne, az igazság márpedig a nyolcadik oldalon van, mit nekem X aktás sablon szöveg! Amikor nem volt kihez szólnom, ettől a szívemhez nőtt újságtól kérdeztem:
– Na, mi újság?
Reggeli szertartásom ideje alatt folyamatosan kávégőz fogócskázott cigarettafüsttel a hideg konyhában. Néha olyan tökéletes alakzatokat vettek fel, magam is meglepődtem.
Hallottam már arról, hogy egy rétesben kirajzolódott Szűz Mária arcot véltek felfedezni és persze pizza szelettel kapcsolatban is hallottam már ilyesmiről. Jómagam csak ezen szertartás közben találkozhattam ilyesmivel és micsoda pech ez! Lutri az egész, gőz és füst.
Picit megmozdulok és semmivé lesz, nem adhatom el, nem fényképezhetem le, szóval ezen látomásommal soha nem kerülök újságok címlapjára vagy a híradóba.
Tehát, minden reggel alaposan átböngésztem a nyolcadik oldalt. Szemeim vibrálva szelektálták az Ikreket, Halakat, Skorpiót, míg végül békésen megpihentek a Vízöntőnél.
Nem több, négymondatnyi eligazítást kaptam reggelenként napjaimra vonatkozóan.
Jót vagy rosszat írtak, az szinte teljesen mindegy volt. Esténként a legteljesebb lelki nyugalommal nyugtázhattam: Ebben kételkednem már egyáltalán nem szabad, hiszen valaki/valakik, fogalmam nincs arról, milyen sugallattól vezérelve, de tökéletesen előre képesek vetíteni napjaim történéseit.
Az egyik reggel későn ébredtem fel. Feltettem a kávét, közben magamra kapkodtam a ruháimat, de ahogyan mindig, aznap sem szerettem volna tanácstalanul kilépni az utcára.
Gyorsan fellapoztam az újságot, kedves nyolcadik oldalamra pillantottam.
Míg cipőmet kötöttem, sietősen elolvastam a horoszkópomat. Nem igazán tetszett, amit aznapra írtak, de hát, ez sejthető volt, hiszen már az órám sem csörgött reggel, ezért is ez a nagy kapkodás.
Nyomatékosan felhívták a figyelmemet arra, találkozhatok valakivel, aki mély benyomást tesz majd rám, de kerüljem el ezt a személyt, mert a későbbiekben már megismerkedésünk pillanata is átokká válik majd, mintsem áldássá.
Kirohantam az ajtón, szaladtam a buszhoz, amiről legnagyobb igyekezetem ellenére is lemaradtam.
Míg a buszmegállóban ácsorogtam, azon gondolkodtam, hogy ez szinte lehetetlen, megint bejött, amit a horoszkópomban írtak.
A következő buszra alig tudtam felpréselődni, mellettem egy igazán vonzó férfi állt, aki óvatosan hátrálva szorította ki nekem azt a pici helyet, ahol végül megférhettem mellette.
Később, miután egy iskolánál diákok tömege hagyta el a járművet, egymás mellé ültünk és beszélgetni kezdtünk. Aztán egy helyen szálltunk le a buszról. Búcsúzóul egy névjegykártyát csúsztatott a kezembe. Ebben a pillanatban, eszembe jutott a nyolcadik oldal titka.
– Ne haragudj! Én ezt most nem fogadnám el inkább! – visszanyújtottam a névjegykártyát és sietősre véve lépteim, távoztam.
Egész álló nap csak ez az ismeretlen férfi járt a fejemben, persze végeredményét tekintve mindig meg tudtam nyugtatni magam, hogy a lehető leghelyesebben cselekedtem.
Hazaérve aztán rögtön kiterítettem magam elé az újságot és a nyolcadik oldalra lapoztam. Nagy meglepetésemre, sehol nem találtam a Vízöntőnél azokat a jegy szülötteire vonatkozó instrukciókat, melyek alapján viselkedtem úgy, ahogyan aznap.
Egy kis idővel később pillantottam csak meg azokat, a Baknál. A reggeli kapkodásban véletlenül a Bak csillagjegyre vonatkozó útmutatásokat olvastam el.
Minden ízemben remegni kezdtem. Félve néztem a Vízöntő felirat alatti sorokra, hiszen, ha ott azt olvasom majd, hogy életem legnagyobb szerelmével fogok aznap találkozni, egészen biztos, hogy nyomban hanyatt vágom magam.
Szerencsére azonban nem így történt, ugyanis arra a napra semmi különöset nem írtak a Vízöntőnek.
Nem szóltak arról, hogy ballábbal kelek, nem írtak arról sem, hogy találkozom valakivel, sőt, egyértelmően közölték, az égvilágon semmi extrában nem lesz részem aznap, csupán a munkámra koncentrálok.
A munkámra viszont nem tudtam odafigyelni, mert, mint azt már említettem, egész nap a visszautasított ismeretlen férfi járt a fejemben.
Nem voltam én aznap igazi Vízöntő, inkább Bak, de csak, mert éppen úgy próbáltam alakítani napomat, ahogyan azt a Bak jegy szülötteinek tanácsolták.
Innent?l kezdve aztán egyáltalán nem foglalkoztam a nyolcadik oldallal és nem hittem már a horoszkópokban. A megszokott reggeli szertartás is elmaradt, mert kivitelezhetetlenné vált, hiszen reggelente más elfoglaltságom adódott.
Bizony, bizony! Nem hiszek a horoszkópokban, ezt minden kétséget kizáró módon állíthatom, mert ez a férfi kieszközölte, hogy eljuttathassa hozzám névjegykártyáját. Kis idő múlva a barátom lett.
Hát, persze, hogy kieszközölte, nincs ezen mit csodálkozni, hiszen Oroszlán volt!
Legutóbbi módosítás: 2010.03.14. @ 11:39 :: Kőmüves Klára
