Fényidomárként
jött s teli töltött,
csordultig
örömöm lett.
Míg elidőzött,
csókszelídült
teltek-múltak
a percek.
tik-tak dalra
tűnt a vihar,
Nap vele jött,
de odébb állt.
Szóra sem érdemes
csókra való ő,
szív’ teli tölt?,
fényt ide már!
Legutóbbi módosítás: 2010.03.15. @ 17:47 :: Kőmüves Klára
