Én az idén sem leszek talpig magyar,
ma is csak a helyi kocsmáig jutok.
Ott eszmét futtatok vagy egy kissrácot,
hogy az apja két feles-füles közt agyon ne csapja,
aztán mindenkinek kérek egy házmestert;
Igyon a magyarra!
Még meghallgatom a kocsmárost,
mitől üveg a balszeme, jó múltkor mitől törött keze,
aztán megértem, miért látták el ráccsal a pultot,
hiszen dolgozni kell, a sorsa így akarja.
Szemlesütve kérem a következőt;
Igyon a magyarra!
Mielőtt hosszúlépéssel távozom
még rácsodálkozom egy tizenhárom éves
cigarettázó kismamára, aztán már mit nekem
inni a magyarra, felállok egy székre;
Igyunk a bolond világra!
(és kacagva ő koccint először)
Legutóbbi módosítás: 2019.06.19. @ 20:26 :: Kőmüves Klára
