Kőmüves Klára : hideg H

Nyomtatás

Nem csak az fájt, ami fájt,

fájt a klumpakopogás.

Fájtak estek, fájt a hajnal,

nem beszélgettem magammal.

Nem mondtam el; lassan vége,

emlékszem minden percére.

Arra, ahogyan bosszantott a vizit

és a kényelmetlen katéter is.

Illúzió helyett infúzióra kattogott agyam,

ajkam cserepei közül néha vér szökött,

ilyenkor mindenki lökött,

csak én vagyok komoly,

ahogyan mások fájdalmát lopom,

mintha kevés volna, ami nekem jutott,

de voltak ennél borúsabb napok,

amikor bekopogtak az ajtón;

és eljátszottam, alszom – suttogtak felettem:

– Ha nem jön be a gyerek, talán jobb is!

Aztán kipattant szemeim zöld jelzésére

nyelvsínükön megmozdult a váltó:

– Jól nézel ki, ma tényleg!

– Nővérke kérem! Nem szeretnék több vendéget!

…aztán újra nem csak az fájt, ami fájt,

mindennél jobban fájt az elutasítás!