Azt mondták, hogy a gondolatoknak, a kimondott szavaknak teremtő ereje van, próbáljak meg pozitívan gondolkodni. Kaptam ezzel kapcsolatos könyveket, egyéb dokumentációkat, sőt, még egy kívánságlista sablont is. Tisztázni kell magamban ugyanis, hogy pontosan mit szeretnék. Természetesen kapásból egy férfira gondoltam, olyanra, aki…
Itt akadtam meg elsőként. Furcsa érzés volt rádöbbeni arra, hogy mindig abban a tudatban éltem; tudom, mit szeretnék. Amikor aztán elővettem a papírt, hogy arra pontos képet vázoljak a leendő páromról, kétségbeestem. Valahogyan minden összekavarodott a fejemben, azt sem tudtam, honnan kezdjem a listát, külső vagy belső tulajdonságok alapján. Csak az járt a fejemben, hogy ez nem létezik; Uram-atyám! Én valójában azt sem tudom, hogy milyen férfit szeretnék magam mellett tudni. Elképzeltem, hogy az utolsó kenettel áldatnak, aztán átlépek egy másik világba, ahol találkozom a Jóistennel, aki maga elé hívat, beszélgetünk, de már eleve a beharangozóm így szól:
„Drága mindenható! Íme, egy újabb hölgy a földről, aki ez eddig tisztázatlan körülmények miatt nem találva párját a világban színed elé járul elbeszélgetésre!”
Egy ilyen kellemetlen helyzetnek mégsem tehetem ki magam, próbáltam összeszedni gondolataimat és erősen a számomra ideális partnerre koncentráltam.
Kezdtem hát a külsővel, mert azt gondoltam, ennek gyorsan a végére járhatok.
Nem így történt.
Gondolkodtam haj és szemszínekben, s mintha egy bőrdíszmővesnél akarnék karkötőt vásárolni, úgy válogattam bőrszínekben is. Csak azt tudtam, ne legyen sem túl világos, sem túl sötét színű. Ne legyen érdes és ne legyen kellemetlen tapintású, persze a túlsikamlósnak sem örülnék. A papír fölé görnyedtem.
A kérdés így szólt: Milyet szeretnél…? Milyen legyen…?
Ekkor aztán rádöbbentem, eddig még csak arról beszéltem magamban, hogy milyen ne legyen; nehéz kérdés ez egy magam fajta lánynak. Legalább húsz kérdést soroltam fel a lapra, de mindössze három kérdésre tudtam a választ, és azokban sem voltam biztos. Gondolom ezt abból, hogy meglehetősen mulatságos érvekkel támasztottam alá döntéseimet. Például tudtam, hogy magas férfit szeretnék, s azt azért, mert, ha eljön az idő, amikor már nem lesz miért felnéznem rá, én akkor is fel tudjak rá nézni. Aztán azt is tudtam, hogy mell-hónalj szőrzettel megáldott férfit szeretnék. Ezt azért szeretném, mert valami ősi, meg nem tudnám fogalmazni most, milyen okból kifolyólag, egyszerűen azokhoz vonzódom. Aztán maradt egy harmadik elképzelés: szeretném, ha ez a férfi hanyagolná a kozmetikumokat vagy amennyiben az lehetséges, csak módjával használja azokat. Sokkal jobban elviselek egy természetes izzadtság szagot, mint egy akármilyen mesterséges illatot. Tulajdonképpen, nekem a parfümök szagosak és az emberi test váladékai illatosak. Na, nem, azért nem arra gondolok, hogy gerjednék egy olyas valakire, aki tűző napon való félnapos kapálás után a közelembe jön, de talán még ez esetben is inkább ő, mint valami puccos úrfi!
Külsőség listám már ekkor is keveredett a másikkal; lássuk meddig jutottam a belső tulajdonságokkal!
Így kezdtem: legyen kedves. Aztán áthúztam. Ne legyen mindig kedves. Emberi legyen.
Aztán folytattam: legyen abszolút férfias. Ezt is áthúztam, mert sokat kellett volna magyarázkodnom itt, meg eleve ennek kifejtése a lényeg, ezzel a férfiasság dologgal, csak így egyszerűen nem fejezhetem ki magam.
Tovább: legyen szenvedélyes szerető. Ezt is áthúztam. Már csak az kellene, hogy folyamatosan szenvedélyes legyen, hiszen egyben társnak is képzelem, egy ösztönállattal mégsem élhetek.
Legyen bátor! Ezt már nem csak áthúztam, satíroztam is. Már miért is kéne, hogy az legyen? Még a végén oroszlánok közé ugrik az állatkertbe, ha elfújja sálamat a szél. Aki túl bátor, veszélyekkel incselkedik, és én olyan férfit nem szeretnék.
Legyen hát óvatos! Á, aki túl óvatos, élni fél!
Legyen udvarias! Ez már alakul, nem húztam át, de megcsillagoztam. Velem legyen udvarias és azokkal, akiket mi barátainkként, kedves ismerőseinkként tartunk számon. Kicsit azért féltékeny vagyok, már csak az kellene, hogy minden nőnek lesegítse a kabátját úton útfélen.
Legyen okos! Ez is egy csillagozott, további gondolatokra sarkalló megállapítás. Hiszen az jó, ha tanult ember, művelt, intelligens, de egy kevésbé művelt, és tanult emberrel is boldog lehetnék.
Legyen…
Mennyi, mennyi „legyen” jött még, erre tanúm egy áthúzgált mondatokkal teli fél spirálfüzet.
Nap végére úgy elfáradtam, hogy már nem csak a gondolataim, a betűk is összemosódtak a szemem előtt. Rágyújtottam egy cigarettára és egyszer csak eszembe jutott valami, azonnal leírtam:
Legyen olyan, aki mellett minden félelem nélkül tudok élni és pihenni!
Legutóbbi módosítás: 2010.03.10. @ 12:23 :: Kőmüves Klára
