Valahányszor látlak,
csak áltatom magam.
Ha hangod hallhatom,
a titka nyugtatómba van.
Míg érintésed élvezem,
nagyobb a baj, mint hittem én,
csókod ízét, hogyha érzem;
Szaladjatok az orvosért!
Bőröd illatával altatom magam,
a párna könnyes – álmod mély,
azóta egy józan napom se volt,
magamba itta már magát a kép,
amint kinyílt a nagykapu
s téged bezárt a sír!
Legutóbbi módosítás: 2010.03.22. @ 05:11 :: Kőmüves Klára
