úgy hittem, ha nagy sokára
a sok fára
ráül pár percnyi tavasz,
bágyadt-sárga arcom végre
zöld lesz és arany,
és kivirágzik
mindkét szemem…
de odvas karomra nem jönnek
könnyed hangú
kék madarak,
a tél addig nyúzta, míg
letörte hajamat; −
s már homlokomat
nem csiklandozzák rügyek.