Már egy hónapja látszott, hogy fáradt, kialvatlan. Szinte alig vett magához ételnek nevezhet?t a Mester. Pillantásai lassú jámborságában mégis melegségre, hitre találtak a tanítványok. Lázár ágyára d?lt. Azt mondta elfáradtam, és szinte azonnal elaludt. Alvásában lassú sóhajokkal lélegzett. Állán meg-meglibben? szakáll közé akadt pihe darabbal játszott a leveg?.
Álmot küldött az Atya. Mutatta benne Lévi Mátét, ahogy 42-ben Palesztinát elhagyva, hitéért Etiópiában halálig kínozzák. Péter telefonja halk üzemmódban volt, így a Mester sem ébredt fel a hívásra. Egy ideje valaki ismeretlen számról csengetésnyit hívta, aztán bele sem szólva letette. Péternek a bal szemöldöke rándult, annyira volt megszokott a dolog, hogy sok ügyet nem vetett rá. Le van szarva! – dünnyögte és újabb vodkát kért. Mátét figyelte, ahogy a pókergépen egyre csak emeli a tétet, és az már kétszázasával veszi az eddig húsz Forinton összetarhált nyereményt. Aztán egyszer csak kétszázon beadta az öt BAR-t. Máté leugrott a székr?l meglepetésében és a tanítványok mind odasereglettek. Mint a gy?ztes gólnál volt nagy a hangzavar. Maroktelefonokkal kezdték fotózni a nyer?gép monitorját. Az öreg Csaposné meg a száját elhúzva, leplezett dühében egy már tiszta poharat újra elöblített, majd száraz törl?vel nyikorgatva dörgölt a poháron, mintha csak az egész rohadt bagázs nyakát tekerné ki épp. Az Apostolok pezsg?t kértek. A gép nyomásonként kétszázasával írta a „kifizetend? nyeremény” rovatba a kett?száz ezer Forintnyi nyereményt. El-elvéve néhány öt dinnyét, meg hat harangot, Máté százkilencvenhat-ezer Forintnál ki tudott szállni a játékból.
Kánai Simon Stadeusszal és Iskarióti Judással összekapaszkodva énekbe kezdtek.
A Mester még mindig mély álomban volt, semmi nem ébreszthette az Atyától kapott álomból. Az álomban egy keskeny fénysávon, vagy csillagárkon állt, bal kezében köntöse alját fogva fel, jobbal az Atya felé intve szólt:
– Atyám! Meg kell tudnom, mi végre vagyok itt. Mi célból tartsz embersoron?
A mennyei Atya, mint általában nem szolgált földi válasszal. Kisebb csillagok villództak, a kozmosz h?vös sötétjének katartikus élménye, a világmindenséggel való azonosságát er?sítette a Mesterben.
– Atyám! Kérlek, adj nekem feleletet! Már alig-alig lüktet bennem az a kevéske vérem. Tudnom kéne mire lesz elég.
Az Atya ekkor nem hangokkal, de közölt a Mesterrel.
Valami olyasmi rébuszokban értelmezhet? isteni beszédféle felelet volt ez, mit csak a Mester érthetett, de jelenthette azt is, hogy: ”Kitart az Fiam! Egészen a végig.”
Az örömükben mulatságba kezdett tanítványok részegségükben észre sem vették, mikor a Mester felébredt. Semelyikük nem volt abban a józan állapotban még az azt követ? napon sem, hogy mindezt lejegyezhette volna, vagy fejfájásában némi emlékképet felidézni lett volna képes az esetr?l.
A Mester egy Lucky Strike-ot rendelt Lévi Máté számlájára, majd elvéve az apostoltól a megmaradt, körül-belül százharminc-ezerforintnyi összeget, elt?nt a helyiségb?l. A Csaposné minderr?l tudomást nem szerezve, most megkönnyebbülve a vastagabb ceruzával írta már hitelbe is a fogyasztást. Mondta is Icának, a négy órában kisegít? lánynak, hogy tizenegyre italfogyasztásban bejön, amit a nyer?gépen kifizetett, meg amúgy is a bérkihelyez?vel hatvan-negyvenben van megegyezkedve a hetven-harmincról. Úgyhogy nagy baj éppen nincsen. Záráskor majd odaadja a „múlthetet.”
Ica is mosolygósabb lett. Eszébe jutott a magas sarkú cip?, amit egy hete kerülget a Lehel-téri kínainál. „A f?bérl? meg le van szarva. Majd tizedikén, ha Zoli képes lesz józan hazajönni, ? is megkaphatja az elmaradt lakbért. Minek él az ember?” – tette fel magának a kérdést. Aztán egy újabbal megválaszolva gondolta: „Hogy csak gürizzen?”
A Mester az aluljáró lépcs?jénél megállt a sarkon. Máriához lépett, a tolókocsis kislányhoz. Épp akkor jött érte az öccse, aki a kartonlapra írta rá, amit Mária tartott egész nap, hogy:
„Kérem, segítsenek, mozgássérült vagyok!”
Délután arra haladva a Nemzeti Újság szerkeszt?je meg is jegyezte magában, hogy ez „túlság,” mert elég volna csakannyi, hogy: „kérem, segítsenek!” – azt mindenki látja bazdmeg, hogy mozgássérült vagy! Mire aztán a hat tizenötösre felszállt, már teljesen más járt a fejében. El is felejtette Mária tábláját. Fogat piszkált, meg választási statisztikát nézett. Irént hívta mobilon, hogy kint alszik nála, mert az asszony elment az anyjához.
A Mester eredeti szándéka szerint Mária kötényébe akarta begy?rni a pénzt. Aztán magát hirtelen ötlett?l gondolva meg, visszatette a zsebébe és egy csokoládét adott a lánynak. „Úgyis csak hülyeségekre menne el az összeg.” – gondolta és a nappali meleged? felé indult. Tegnap a Géza ígérte, hogy, ha marad délr?l leves, tesz félre neki. Mikor odaért mosolygott is, mert az egyrészes bádogéthordót az ajtó el?l nem vitte még el senki.
Legutóbbi módosítás: 2010.03.26. @ 11:20 :: Molnár Zsolt
